Szemle

Geréb Zita
Kritikusok hava
Román folyóiratok március-áprilisban

A nyugat - kelet szembenállás ma már nem újdonság, többnyire kimerített téma. A két pólus közti hasadás azonban létezik, az újfajta kelet-kultusz pedig sokkal gyanúsabb, mint azt a „keleti változattal" újfent divatban lévő szimpatizálás bemérhetné, amely a lényeges különbségeket figyelmen kívül hagyva próbálja felülírni az úgynevezett 19. századi kultúrfilozófiai közhelyeket. Traian Ungureanu nemcsak továbbviszi a nyugati pesszimizmus titkának spekulatív kibontását márciusban, hanem mintegy átírja a pesszimizmus és a pesszimista fogalmakat is (Optimismul resentimentar. Idei în dialog, 2007. március).

Romániában, ebben a nyugati szemlélet szerint még mindig „kváziprimitív", furcsa és vad országban a pesszimizmus okát nem a nyugatra „exportált" vagy „expatriált" esélyesebb riválisok támogatása és sikere adja, hanem annak a hatékony stratégiának a hiánya, amely a hasonlóképpen sikeres hazai alkotókat nem képes kellő módon népszerűsíteni. A jelenleg is virágkorát élő román prózairodalomban pedig tucatnyi ígéretes, vagyis „exportálható" nevet jelölhetnénk ki. Paul Cernat Ce merge şi ce nu merge la „export" din literatura română? (Mi exportálható és mi nem a román irodalomból?) című esszéjéből többek között az is kiderül, hogy kik az úgynevezett „self promoter" szerzők, mitől váltak azzá, és miféle „hitelességet" kellene megragadni ahhoz, hogy a „nyugat" felkapja a fejét (Observator cultural, 366-367, 2007 április 5-18.).

Még mindig az irodalomnál maradva, valami hasonló „hitelesség", kimértség, kidolgozottság, a mágikus realizmus és a politikai fikció keveréke miatt lett már külföldön is nagyon népszerű Filip Florian, a Degete mici (Kisujjak) című regény szerzője és a Băiuţeii című alkotás társszerzője; a nemrég újra kiadott Degete mici című regényéről újra olvashatunk, ezúttal a Culturaban (Nicolae Barna: O carte „ca pe vremuri". 2007. március 29.).

A nagyszerű és ugyancsak közismert Dan Lungu esetében is hatékonyan működik az önmagát észrevétlenül propagáló stratégia (a Raiul găinilor, «Tyúkok mennyországa» című regényének sikeres francia fordításával a szerző nem csak a román, de a külföldi sajtóban is újra a figyelem középpontjába került). Bizonyítékul bármelyik márciusi román sajtó föllapozható, valamennyi írás a szerző nemrég megjelent Sînt o babă comunistă! (Egy kommunista banya vagyok! Polirom, 2007) című regényét méltatja, ezt a hiteles élettörténetekből összeálló realista-minimalista alkotást a kommunista életforma utáni nosztalgiáról, mindezt jó adag keserűséggel és abszurddal tálalva, ahogy azt a szerzőtől már megszokhattuk. Bogdan Cretu megkérdőjelezi ennek a „minimalista prózának" az életképességét (Ascensiunea şi declinul omului nou. Az új ember fellendülése és hanyatlása. Observator cultural, 363, 2007. március 15-21.), Bianca Burta-Cernat az ideológiamentességet és az objektivitást emeli ki (Să scrii bine despre universurile derizorii. Hogyan lehet jól megragadni a nevetséges univerzumokat, Observator cultural, 363, 2007. március 15-21.), Paul Cernat pedig a szerzőnek azt a nagyszerű képességét, miszerint a látszólagos fogyatékosságot is egyfajta esélyként képes megmutatni (La vita e bella în comunism. La vita e bella a kommunizmusban. Dilema veche, 168, 2007. április 30.). Costi Rogozanu feltűnően visszafogott, szinte semmi konkrétumot nem hoz fel a regény kapcsán, de kritikája meggyőző, a regényt mindenképp szórakoztató olvasmányként ajánlja (Cum să explici că nu e bun comunismul? Miért nem jó a kommunizmus? Suplimentul de cultură, 118, 2007. március 10-16.). Daniel Cristea-Enache kiemeli, hogy a regény nemcsak hazaiaknak, hanem a Duna torkolatánál élő románokra kíváncsi nyugatiaknak is ajánlott (Răpirea din Serai. Rablás a szerájból. România literară, 10, 2007 március 16.).

A román sajtó időként kiszemel egy-egy magyar szerzőt és annak egy különleges alkotását. Ebben az esetben Bartis Attiláról olvashatunk kisesszét Filip Floriantól (Un portret în funingine. Korommal megrajzolt portré. Observator cultural, 362, 2007. március 8-14.), kritikát Ana-Maria Oniseitől (Actori ai spiritului. A szellem színészei. Suplimentul de cultură, 121, 2007. március 31- április 6.), mindkettő A nyugalom című Bartis-regényről, amely egyszerre „pszichodráma" és „noir-regény" a román kritikusok szerint. A művet 2006-ban fordított románra Anamaria Pop.

Esszén és kritikán kívül színvonalas interjúkat is olvashatunk: az áprilisi Dilematecaban Mircea Cărtărescuval (Vreau să dau totul cu orice preţ. Szeretnék mindent beleadni. 2007. április), Florin Lăzărescuval arról, hogy mennyire egyeztethető össze a szerzői és forgatókönyvírói szerep (Un televizor cu lămpi, marca Venus. Egy Venus márkájú lámpás tévé. Dilema veche, 167, 2007. április 20.), valamint Petru Cimpoeşuval, akit a nemrég újra megjelent Povestea Marelui Brigand (A Nagy Haramia története, Polirom, 2007.) című regényéről is faggat Ovidiu Simonca (Observator cultural, 369, 2007 április 26.).

Ami pedig a román irodalmi kritika hitelességét illeti, meglehetősen alacsony szinten vannak a bizalmi mutatók. Ezt már maguk a kritikusok mondják, Marius Chivu, Dan C. Mihăilescu, Alexandru Matei és Paul Cernat, írásaik tulajdonképpen a kritika kritikájáról és ennek legfőbb fogyatékosságairól szólnak (Cine mai crede în critica literară. Ki hisz ma az irodalmi kritikában. Dilema veche, 163, 2007. március 23.).