Szemle

Geréb Zita:
Kritika-undor kritika
Román folyóiratok áprilisban

Az éjszakai nő és egyéb mezítlábas történetek Radu Albala újabb regénye, melyben Simona Sora az „éjszakai nőt" magával a sorscsapással azonosítja, aki elől nincs menekvés...

Létezik egy olyan komplexus a román értelmiségiek körében, amit a marginális kultúra korlátai váltanak ki. Ezek a korlátok már évszázadok óta kísér(t)ik a kultúra létrehozóit, forrásuk a mára már mitizálódott és egyenesen átokként értelmezett történelmi realitás. Gabriel Liiceanu Miért nehéz nekünk eljutni önökhöz? című írásában három olyan fogyatékosságról értekezik, amelyből összefonódik ez az átok és amely állandóan kíséri a román értelmiségit valahányszor egy másik kulturális térben fordul meg és megkockáztatja eladni „portékáját" ott, a határokon túl, különösen Párizsban (De ce ne e greu să ajungem la dumneavoastră? 22, 840., április 11–17 ).

Újabb kérdés terjengős válaszokkal az aLtitudini áprilisi számában: Miért szeretjük Cărtărescu irodalmát vagy hogyan beszélünk a „másikról". Az írás témája még mindig a De ce iubim femeile (Miért szeretjük a nőket), amelyben Cărtărescu ugyanúgy kísérletezik az ember, a nőiség és a szexualitás lehetőségeivel, mint Kathy Acher, Johanna Russ, Le Guin, Dennis Cooper, Angela Carter, Manuel Puig vagy Jeffrey Eugenides, de aligha van közös vonásuk a szerzővel (De ce iubim literatura lui Cărtărescu sau cum vorbim despre „celălalt", aLtitudini, 2., április, 2006).

Az éjszakai nő és egyéb mezítlábas történetek Radu Albala újabb regénye (Femeia de la miezul noptii şi alte povestiri desculţe, Humanitas, 2006), melyből Simona Sora az „éjszakai nőt" magával a sorscsapással azonosítja, aki elől nincs menekvés (Paradis, Dilema veche, 117., 21–27 április).

„Senki, még Veronica Micle sem szerette annyira mélyen és tragikusan a költőt (M. Eminescu), mint Ion Negoiţescu." Ezzel a kijelentéssel csak népszerűbb lett Alex Ştefănescu és legújabb kortárs román irodalomtörténete Dan C. Mihăilescu, ma igen népszerű irodalomkritikus szerint, aki Negoiţescu-t valamikor nagyra értékelte. Mihăilescu szerint nem is a döbbenet erejével hatnak ezek a mondatok, hanem ez már maga az undor, egy súlyosan beteg elme szüleménye (A vezér vagy az androgün?). A Cuvântul legutóbbi számában többet is olvashatunk a kritikus lázongásairól, Ion Vianu humoros írása pedig (Egy ártatlan vérszomj) teljesen másképp láttatja a helyzetet (Cuvântul, O nevinovată sete de sînge, 3., márc. 15– ápr. 15, 2006, Voievodul sau androginul? 12., December, 2005). Radu Pavel Gheo hasonló kritikusokat céloz meg, akik felrúgják a szakmai etikát, akik szándékosan „kitörölnek" neveket, ugyanakkor csodálja is a művészien kivitelezett végrehajtást (Criticul de după colţ, Suplimentul de cultură, 70., április 1–7). A témát tovább boncolja a lap Az irodalomkritikus deontológiája című rovatában, ahol közismert fiatal irodalomkritikusok válaszolnak a szakma sokat vitatott kérdéseire (Deontologia criticului literar, Suplimentul de cultură, 72., április 15–21.)

Filip Florian és Matei Florian szerzőpáros Băiuţeii című regénye jelzi, hogy a jelenkori román próza még lassú, ugyanakkor visszafordíthatatlan, ezért látványos fejlődésben van. A regény különben Cărtărescu Nostalgia (Sóvárgás), Simona Popescu Exuviile, valamint Ovidiu Verdes Muzici şi faze (Muzsikák és idők) című alkotásaival rokonítható, amelyek a gyermek- és kamaszkor változatos perspektíváit kínálják és amelyek hátteréül ugyanaz a munkásnegyed és kommunista ideológia szolgál (Ovidiu Simonca, Chipul tatălui, Apám arca, Observator cultural, 60–61, április 20–május 3). Témába vág Costel Baboş Aş crede în Dumnezeu (Hinnék az Istenben) című regénye, amely 2005-ben jelent meg a Cartea Româneasca kiadónál, újabb bizonyítékaként a narráció előtérbe kerülésének. Adina Dinitoiu bővebben ír a regényről (Un nefilolog la graniţele literaturii, Observator cultural, 60–61., április 20–május 3). Ugyanennél a kiadónál jelent meg egy másik regény, Dan Stanca Mut (Néma), jelenleg az egyetlen, amely Eliade-hoz közelít (Tania Radu: Insomnia imaginaţiei, Álmatlan képzelet, 22, 841., április 21–27).

És van még újra kiadott esszékötet, Alexandru Paleologu két alkotását, a Bunul-simţ ca paradox (A józan ész mint paradoxon) és a Despre lucrurile cu adevărat importante (A valóban fontos dolgokról) olvashatjuk a Cartea Româneasca kiadásában, ahol a szerző előítéleteket mozdít ki, az egyes közhelyek újszerű láttatását kínálja, elfelejtett igazságokra hívja fel a figyelmet, mozgásba hozva az értelmet és kerülve a csordaszellemet, a fanatikus egyoldalúságot, egyszóval mindent, ami a mechanikus, a sztereotip és a lusta gondolkodás következménye (Un antidot puternic pentru lenea minţii, Az ész lustaságának hatékony ellenmérge, Observator cultural, 60–61., április 20–május 3).

Elkészült Cecilia Ştefănescu Legături bolnavicioase (Beteges viszonyok) című regényének filmes adaptációja Tudor Giurgiu rendezésében. Újszerűsége, hogy teljesen más, mint a regény, azaz valami olyasmi jelenik meg a mozivásznon, ami aligha rajzolódik ki a regényből (Valerian Sava, Film. Observator cultural, 58., április 6–12).

A nagy tekintélyű irodalomkritikus, Nicolae Manolescu szintén másként mutatja magát Păcatele tinereţilor (Bűnös ifjúkor) című kötetében (Doris Mironescu Păcatele tinereţilor, Suplimentul de cultură, 70., április 1–7). Manolescu prózája túlságosan „óvatos", félénk és törékeny a szerző, amikor irodalmi alkotásokkal van dolga. Vajon hihetünk neki?