Szemle

Geréb Zita
Tartalom nélküli beszédek margójára
Román folyóiratok júliusban

A Dilema veche hűséges olvasóinak bizonyára szemet szúrt, hogy Andrei Pleşu több ízben is régebbi írásainak újraolvastatásával provokál. Felróhatnánk ezt a könnyelmű gesztust a Nici aşa, nici altminteri (Sem így, sem úgy) című rovat szerzőjének, de a mindig „újrahasznosítható" szövegei amúgy is kivédenék az esetleges támadásoktól. A Dilema egyik júliusi számában olvasható írása Ce avem de spus (Amit még el kell mondanunk. Dilema veche, 181, 2007. július 30.) címmel egy korábbi „értekezés" megismétlése ezúttal a tartalom nélküli beszédforma margójára. Romániában sokat beszélnek, de nem mindig van mondanivalójuk az embereknek. A különleges „epikai, lírai és drámai" érzékkel megáldott népnek mindig vannak kész diskurzusai, ezek viszont a legtöbbször tartalom nélküli közhelysorozatok. Júliusban így ne a kommunizmusról, a posztmodernről, az euromodernitásról és egyéb agyonbeszélt témákról keressünk címoldalas írásokat, hanem ott van például Traian Ungureanu a Secţiunea prin prostia românească (Az ostobaság dicsérete... Idei în dialog, 7, 2007. július) című, garantáltan szórakoztató publicisztikájával, amelyben a szerző egészen egyszerű eszközökkel láthatóvá teszi ezt a gravitáció nélküli, emberek és korszakok fölött észrevétlenül lebegő „bestiális" erőt, vagyis az ostobaságot, amelynek ezúttal csak a verbális megnyilvánulásait tárgyalja.

Az így termelődött értelmetlen és felelőtlen fecsegés világokat képes megsemmisíteni, de ennél is rémisztőbb, hogy a magukat művelteknek tartó ostobák kultúrákat ás rajongók egész táborát képesek létrehozni. Többnyire román vonatkozásban foglalkozik az ostobaság kérdésével, de írásából kiderül, hogy adott esetben mennyire hatékonyan tudnak együttműködni az ostobák nemzetiségtől függetlenül.

Ezen a vonalon haladva csöppet sem meglepő az a szkeptikus válaszsorozat, amely a Dilema provokatív kérdésére született. Olyan „prófétákat" kérdezett ezúttal az Între iluzie şi utopie: România de mâine (Illúzió és utópia: a majdani Románia) című rovat készítője, mint Sorin Alexandrescu, Gabriela Adameşteanu, Matei Călinescu, Mircea Cărtărescu, Alina Mungiu-Pippidi és Ion Vianu. Eszerint húsz év múlva Romániában a jelenlegihez hasonló lesz az imobilitás, továbbra is intenzíven pulzálnak majd a balkáni gesztusok, fokozódik a nemzeti hisztéria (Dilema veche, 180, 2007 július 23.).

A jelen Románia is provokáció, ezt már Radu Pavel Gheo mondja a Dilematecanak adott interjúban. Az egyik legismertebb fiatal román szerzőről újat csupán annyit tudunk meg, hogy nemrég egy új műfajjal próbálkozott, a drámával. A Hold-up Akbar sau Toţi în America (Amerikában mindenki) című darabja tulajdonképpen megrendelésre készült, Ioan Ardeal Ieremia rendező kérte föl, hogy dramatizálja Amerikában szerzett tapasztalatait. Radu P. G. megírta a darabot, de eltért a javasolt témától. A sokat vitatott „fiatal írók" kérdése is újra előkerül, amit tévesen sokan még mindig irodalomelméleti kérdésnek tekintenek, holott R. P. G. szerint ez inkább egy szociológiai megközelítés felől írható körül („Un intelectual înregimentat nu mai contează" Egy besorozott értelmiségi már nem számít. Dilemateca, 14, 2007. július).

A román irodalom egyik érdekes figuráját, Vlad Zografit, a hivatásos drámaírót ezúttal Ioana Pârvulescu faggatja. Nyolc év hallgatás után öt meglehetősen különböző színművet készül egyetlen kötetbe rendezni a szerző, aztán az is kiderül, hogy miért román írók nevét kapják a szereplői, de gyakorlott olvasónak azt sem nehéz megfejteni, hogy különbözőségük ellenére mi tartja keretben az öt művet (Nu mă interesează modele, nu mă conformez lor. Nem érdekel a divat. România literară, 26, 2007. július 6.).

Marius Chivu feedbook rovatában megint Cărtărescu, pontosabban az Orbitor (Vakvilág) harmadik kötetének kritikája: kedvcsináló a rajongóknak. A kritikus figyelmeztet: csak azoknak ajánlott az Aripa dreaptă (A jobb szárny), akik végigolvasták és meg is értették a trilógia első két kötetét. A román irodalomban eddig páratlan alkotást tartunk a kezünkben, de legalább ennyire bizonyos, hogy a Cărtărescu-féle mitologikus-narcisztikus-hallucinatorikus vizionáriusnak sem az utódoktól, sem pedig az epigonoktól nem kell tartania (Despre Orbitor, de Mircea Cărtărescu. Vakvilág. Dilema veche, 180, 2007. július 23.).

Ha ez így nem elég, egy újabb válogatott olvasmány az Observator culturalból Gabriela Adameşteanu Întâlnirea (A találkozás) című nagyszerű regényéről, de magát a könyvet se hagyják ki.

Júliusban Ioan Es. Pop írja a legjobb verseket, egy egész kötet bizonyítja: no exit, 2007.

(A képen Ioan Es. Pop - foto: zf.ro)