Szemle

Geréb Zita
Lesújtó?
Román folyóiratok augusztus-szeptemberben

A jobb szárny (Mircea Cărtărescu, Aripa dreaptă, Humanitas, 2007.) zajos sikerét mi sem igazolta jobban az elmúlt hónapokban, mint a megközelítéseikben változatos kritikák, recenziók és egyéb élménybeszámolók már-már idegesítő áradata a román sajtóban. A kötet vitathatatlanul az utóbbi időszak legolvasottabb könyveinek listavezetője, viszont a tartalom-forma-technika bűvös hármas arányossága felől közeledve az alkotáshoz, megkérdőjelezhető ennek egyedisége mind az eddigi Cărtărescu-életmű, mind pedig a kortárs román próza viszonylatában. Mondhatni már a megjelenése előtt túllicitált harmadik kötet nem kevés olvasónak, Cărtărescu-rajongónak, valamint irodalomszakértőnek okozott csalódást, amire talán már maga a szerző is pro domo figyelmeztetett vagy éppen önvedelmi célokkal nyilatkozott úgy egyik interjújában, miszerint minden erejével azon volt, hogy a kéziratát ne naplóként, de ne is irodalomként olvassák. Úgy tűnik, hogy a XX. század eleji Rebreanu- és Preda-féle realista alkotásokat továbbra is a polcainkon hagyhatjuk és legalább ennyire bizonyos az is, hogy a nagy „diktatúra-regény” megírása még mindig várat magára.

Egyébként augusztusban és szeptemberben bármelyik lapot felüthetjük, ha Cărtărescuról, de különösen A jobb szárnyról szeretnénk minél többet megtudni. Én az igényesebb írások közül válogattam, ezért ajánlom a Revista 22 Bucureştiul cultural mellékletéből Paul Cernat és Angelo Mitchievici írásait (Apocalipsa după Mircea Cărtărescu. Singurătatea alergătorului de cursă lungă. Revista 22, 901, 2007. augusztus), Costi Rogozanu Aripa frântă (A törött szárny) című beszámolóját a Suplimentul de cultură könyvkritikáiból (2007. szeptember 1-4.). Az Orizont augusztus 8.-i számában, valamint az Idei în dialog szeptemberi számában is feltűnően eltérő hangok vitatkoznak az alkotás rendkívüliségének megítélése fölött, nem érdemes kihagyni.

Paul Cernat egy kicsit mélyebbre megy az „egy évtized trilógiájának” értelmezésében, de továbbra is szkeptikus marad, ami a Cărtărescu „történelem-megidéző” képességét illeti. Ez már egy újabb téma, az Observator culturalban olvashatunk róla többet, egészen pontosan arról, hogy miként is lopható be az egyes művészetekbe (irodalom, színház és film) a történelem, hogy miért a történelem a „tét”, hogy a történelembe való állandó visszatérés egyfajta semleges hangvételt feltételez-e és mennyire idegen az irónia ettől a magatartástól (Asaltul istoriei asupra artelor. A történelem ostroma a művészetek ellen. Observator cultural, 387, 2007. augusztus 30.).

A Dilemateca szeptemberi számában a pszichoanalitikus Vasile Dem. Zamfirescu ezúttal szintén Cărtărescut választja nem kevés kockázattal, ahogy ezt ő is bevallja. Problematizáló írásában tulajdonképpen a szerző egyik sikerkönyvének, a De ce iubim femeile (Miért szeretjük a nőket) címűnek az újraolvasására próbál rávenni, persze ehhez új szempontokat is kínál (Mircea Cărtărescu. Dilemateca, 16, 2007 szeptember). Úgy tűnik, Esterházy Péter Egy nő című alkotásának román változata (O femeie) valami hasonló „őrjöngést” indított el a románul olvasók táborában, egyre népszerűbb a szerző a sikeres fordításoknak köszönhetően. Többek között az írás erotikájáról, az érzéki stílusról, az erotika matematikájáról is szó esik, igaz, csak érintőlegesen, az interjú egyebként nem csak a felsoroltak miatt ígérkezik tartalmasnak és szórakoztatónak. Az ismert magyar szerzővel készített interjú kiváló beszédhelyzet, amelyben az izgalmakat egyformán fokozzák mind a darázsfészekbe merészkedő kérdező, mind pedig a darázscsípések ellen néha védekezni képtelen interjúalany (Despre relaţia trupurilor, joacă şi poetica romanului. Testek kapcsolata, játék és regénypoétika. Steaua, 7-8., 2007. szeptember).

Míg Esterházyt románra, Florin Lăzărescut Bécsben németre fordítják. A fordítás előzményeiről, valamint a szerző óvatoskodó, szinte kitérő válaszairól ezúttal egy Contrafortnak adott interjúban olvashatunk („Am început să păşesc pe sârmă.” Az első lépések egy dróton. Contrafort, 8, 2007).

A Dilema veche ezúttal filmkritikában hozza a legjobb hangját, Cristian Mungiu filmje, a 4 luni, 3 săptămâni şi 2 zile (4 hónap, 3 hét és 2 nap) megközelítéseiben ugyancsak variatív hangokat generált a sajtóban. Andrei Gorzo súlyos címet ad írásának, Zdrobitor (Lesújtó), a tartalomban viszont nem találunk semmiféle drámaiságot, inkább kuriózumokat a különböző kameraállásokról és ezek indokoltságáról (Dilema veche, 189, 2007. szeptember 20-26.).

A Vatra 6. száma 2007-ben a magyar avantgárd tengelye körül forgatja beszédeit. A tematikus lap szerkesztője, Kocsis Francisko, a korszakot jelölő elszánt „úttörők” korábbi beszédeiből, írásaiból válogat, amelyeket igényesen átgondolt egymásutániságban vonultat föl. Az impresszionista, futurisztikus, expresszionista és kubista bélyegeket magukon viselő művészeti alkotásokban megmutatkozó valóságábrázolási lehetőségek, a különböző lírai impulzusok keresési lehetőségeinek megidézése, valamint az egyes alkotói ösztönök megnyilvánulási formáinak megmutatásáról szóló elméleti írások mellett Kassák költeményeinek román fordításaiból is lehet válogatni, viszont külön érdeme a lapnak, hogy a teljesség igénye nélkül felvállalja az avantgárd mozgalom nagyjainak portrészerű bemutatását, kiegészítésül ahhoz a kerethez, amelyet összeilleszteni szándékozott a téma kifejtője.