Szajat-Nova (1712–1795) asug, az örmény irodalomtörténet a legnagyobb örmény énekmondóként tartja számon. Az asug vagy ásik műköltészet arab-perzsa fogantatású, lanttal kísért, énekszóval
előadott dalköltészet, amely a 14. századtól kezdve egyre szélesebb körben hódít teret a Közel-Keleten. Szajat-Nova tifliszi (mai neve: Tbiliszi) örmény családba született, Harutjunnak keresztelték, azonban az akkor divatos minta szerint művésznevet vesz fel, feltehetőleg nagyapja, Szajad (ar. Said) nevét használva (a Szajat-Nova jelentése egyes források szerint: Said unokája). A grúz király udvari költője volt, szerelmes dalai zömének ihletője valószínűleg Anna hercegnő, Irakli király húga volt. Ezt a feltevést látszik igazolni az a tény is, hogy az 1750-es években Szajat Nova kegyvesztett lett az udvarban, száműzték az észak-örményországi hagbati kolostorba, szerzetesi ruhát kellett öltenie.
Szerzetesként élte le életét, bár halálának körülményei hasonlóan rejtélyesek, mint egész élete volt: a legenda szerint, amikor Aga Mohamed kán a perzsa hadak élén betört Tifliszbe, az általános mészárlásnak az asug is áldozatul esett. Dalai folklorizálódtak, az örmények mind máig népdalokként éneklik.
(Kali Kinga).