Vaszilij Bogdanov

Vaszilij Bogdanov
VASZILIJ BOGDANOV (1895–1982) az orosz költészet különös alakja. Atyja cári tüzértábornok, aki a galíciai harcokban hal hősi halált. Édesanyját Szentpétervár melletti kastélyukban a lázadó muzsikok gyilkolják meg, rágyújtva a kastélyt. A költő a feleségével, Léna Szmirnovával, egy híres pétervári belgyógyász lányával, valamikor a húszas évek elején költözik haza Párizsból, s ezzel kezdetét veszi kálváriájuk. Noha a húszas évek elején még megjelenik egy verseskötete, negyven évig fordításokból él, a társadalom peremén vegetál. Alábbi ciklusát, amelyben pályatársainak állít emléket, a negyvenes évek elején kezdi írni a szibériai tajgában, ahová feleségével és lányával kalandos körülmények között menekült. Verseit a harvardi egyetem szlavisztikai tanára, unokája, Tatjána Bogdanova rendezi sajtó alá.

Írásai:

  Arcok a forradalmi menetoszlopból
  Normandiai sziklák (Bogdán László fordításai)
  Azok az égi havazások
  Ivan Ivanovics szerelmes éneke
  Variációk
  A vogul menyegző
  Levelek a másvilágra
  Robert Howell históriái
  Hosszú búcsúzások
  A fúriák
  Árnyjátékok
  Robert Browning Szentpéterváron
  Kis Testamentum. Töredékek Villon után, szabadon
  A Lúdláb Királynő
  Az út végén
  Ricardo Reis Szibériában
  Robert Browning Szentpéterváron
  Keresztúton. Álvaro de Campos versei Vaszilij Bogdanov szibériai füzetébe
  A túlsó part
  Az amerikai füzetből
  A jamaicai trombitás
  Örök-nyár
  A kék virág
  A puszta
  Megérkezés Ithakába
Támogatóink

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.