Vers, próza / Édes rontás

Németh Gábor Dávid
Édes rontás

[2022. március]



 
Az öröklődő étkészlet hézagaiban
szellemek tátognak. Mintha megrágták
volna a nagymamás mintát,
kiköpött városrész minden porcelán.
 
Szívesen fogadják a formás
vendégeket, vérvonalat szürcsölnének,
idegen szorongásokat. Kedvükért hirtelen
állnak meg ismert terekben, látványosan,
beletorpannak a hozott éhségbe.
 
Ne zsaroljon már architektúra!
 
Úgy csinálok, mintha vendég volnék én is,
elterelt folyó a mesterséges szürkületben,
foltot hagyok a falakon, édes rontást.
Én ezt tudom, száradó mintákkal adni
tovább a szellemeket, várva, ránéz-e valaki,
mielőtt megszáradna, átkozott szemeivel.
 
 
 
 


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Németh Gábor Dávid


A szerzőtől még

   Száradás
   Szellemcsaládfa


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.