színház / Életem babái

Mihaela Michailov
Életem babái



Kiskoromban nem babáztam. Idegesített, hogy nem válaszolnak. Sem a köszönésre, sem a kérdésekre. Szívesebben írtam a falra. És amikor nagymamámnál elfogytak a falak, elköltöztem édesanyámhoz. De édesanyám nem engedte, hogy mindenféle betűkkel firkáljam tele a falait. Kis ideig szenvedtem ettől, aztán elkezdtem a szekrényre írni krétával. És amire összekarcoltam a szekrényeket, felnőttem.
2008-ban Amszterdamban találtam egy boltot tele nagy, rózsaszínű babákkal. Rózsaszínű arcpírral. Rózsaszínű csillámmal. Rózsaszínű egyéniséggel. És volt ott egy kisLÁNY, aki a rózsaszínű univerzum padlóján fetrengett, mert az édesanyja nem akarta megvásárolni neki a legújabb Barbie-modellt. És a kisLÁNY kiabált: Barbie! Barbie! És Barbie, ahogy hozzáért, válaszolt neki. Nem értettem, mit. Hollandul mondta.
2008 októberében Alexandra Badeával elkezdtünk egy műhelymunkát, amelynek keretében életrecepteket és megoldásokat akartunk kicsi, icipici darabokra aprítani.
Hogyan legyen boldog a párkapcsolatod?
Hogyan szerezz pénzt?
Hogyan szabadulj meg a stressztől?
Gyakorlati önbizalom-továbbképző.
Fogyj le egészségesen!
Az volt az ötlet, hogy felfejtjük az életjavító módszerek szemiotikáját, felfújjuk és szétrobbantjuk őket. Kiválasztottunk néhány részletet, megbeszéltük azokat, és a bennük lévő lehetőségek függvényében a színészek jeleneteket improvizáltak, amelyeket utólag performatív előadás-forgatókönyvvé állítottunk össze. Ragaszkodtam egy olyan szereplő hozzáadásához, aki számomra a szabályokra, utakra, lépésekre, lépcsőkre és egyéb tekerményekre alapuló viselkedés esszenciáját testesíti meg. Az ultrarózsaszín Barbie berendezi a gyerekek rózsás agyacskájának boltját. Az elmúlt két évben nem találkoztam olyan kislánnyal, akinek ne lett volna valami rózsaszínű kiegészítője: rózsaszínű csattocska, rózsaszínű kabátka, rózsaszínű iskolatáska, rózsaszínű idegsejt. Szóval egy kék szemű, szőke kiscsajra volt szükségem. Megtaláltam.
2009 januárjában kezdtük próbálni a Hogyan győzi le Barbie a világválságot című szöveget. Temesváron voltam egy hétig, részt vettem a próbákon. Az előadás alkotócsapatához csatlakozott egy koreográfus, aki a kortárs táncon keresztül támadja a test közhelyeit. Manuel Pelmuş mozdulatkontextusokat teremtett, keretet, amelyen belül a színészek aktiválhatták saját útjaikat, és végtelenül rugalmasak lehettek. A fejemben néhány jelenettel mentem el Temesvárról, ezeket – a közös jeleneteket, valamint a Victor-Colin jelenet párhuzamos monológjait – Bukarestben kellett megírnom.
Egy hónappal később visszatérve, olyan performance fogadott, amelyben a szövegváz épp a szükséges fizikalitást nyerte el. Egyre inkább hiszek a szövegek testi erejében, ennek szellemében született a Hogyan győzi le Barbie a világválságot is. A szavak test-darabkák, kispriccolnak Velica Panduru díszletének mozgatható tábláiból, az aszeptikus terekből, amelyek visszatükrözik a biopolitikai mallban a finom és bársonyos bőrt.

Boros Kinga fordítása


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Mihaela Michailov




Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.