Vers, próza / Üres tenger

Markó Béla
Üres tenger

[2009. december]

Görög közhely: tengerpart s istenek,
élők, vérzők, de halhatatlanok,
s én halandóként is itthon vagyok
közöttük, hiszen végre testemet

s lelkemet egybefogja valami,
akárha nem is lett volna soha
más oka, célja vagy más otthona,
mint görög víz görög hullámai,

mert csupán ennyi már az életem,
üres tenger s erős vágy: légy velem
ezen a fehér lángú, végtelen

hajóúton, gyermeki képzelet,
ébreszd a régi, színes képeket
s az ismét legyőzhető rémeket!


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Markó Béla




Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.