Dokumentum / Úrfelmutatás - Színdarab két részben

Osváth Gábor
Úrfelmutatás - Színdarab két részben


SZEREPLŐK

TISZT
POLGÁR
I. ÍRNOK
II. ÍRNOK
BIOLÓGUS
ALTISZT
KATONÁK
IBI
TERI
VAK
SZÁZADOS
RENDEZŐ
NÉMA
ZENÉSZEK
TÖMEG

Történik: valamelyik Krisztus születéséhez viszonyított korban.


I. FELVONÁS

Szín: katonai iroda. A függöny fenn van, megszokott ténykedés folyik.
TISZT (negyvennégy éves, deresedő, átlag méretek, kicsit unott; az egyik asztalon ül, tiszttársával beszél telefonon) Küldd ide őket… Mi? Nem jönnek, mi? Küldd az egyiket… Hogy mindig csak ketten…? És te? Mit vihognak ott? (Ő is majdnem vihog) Megpróbálom… Rám ültettek egy civilt. Olyan, mint a többi. Potrohos is… Nem szól semmit, csak néz… Lehet, hogy csodálkozik, ezeknél nem lehet tudni… Jó… Megpróbálok átmenni… Igazad van… Biztos, biztos. (Leteszi a kagylót)
POLGÁR (alacsony, ötven körüli, pocakos, afféle fontos vendég, félig elfordulva ül az egyik asztalnál, és az ujjaival dobol; amikor megszólal, abbahagyja) Kivel beszélt?
TISZT (más hangon) Nem tartozom beszámolni.
POLGÁR (határozott, kimért) De igen.
TISZT A szabályzat nem írja elő.
POLGÁR A szabályzat most készült, és előírja. Nekem elhiheti. A szabályzat-kibocsátó bizottság elnöke vagyok.
TISZT Ez valami újabb… Nem közölték írásban.
POLGÁR(kiabál) Nem szoktunk írásban közölni semmit! (Előbbi hangján) És mi ez a hülye élvetegség, tiszt, a maga korában… Mi is a rangja?
TISZT (sértett) Őrnagy.
POLGÁR Na igen… Szóval mire jó, biztosan nagy gyerekei vannak.
TISZT Miről beszél?
POLGÁR Talán harci mének vihognak a telefonjába…? Még nem mondta meg, hogy kivel beszélt.
TISZT Nem tartozom beszámolni csak a feletteseimnek. Maga katonakorában még szakaszvezető sem lehetett. Katona parancsnoknak engedelmeskedik, parancsot nem adhat, csak…
POLGÁR (megszakítja) Álljon meg! Tisztázzuk: utasítást kaptam, hogy a maga tevékenységéről beszámoljak, minden részletéről. Ez nem tartozik magára, de nem is titok. Egyébként tartalékos ezredes vagyok.
TISZT És nem ismeri a rangokat… Tartalékos…
POLGÁR Nézze, én azt is jelenthetem, hogy gyanús beszélgetéseket folytat… Mit kezdene magával, ha megfosztanák a mundértól, és (Hangsúllyal) civil lenne magából?
TISZT A falnak két oldala van…
POLGÁR (felkapja a fejét) Mit mondott?
TISZT (retirál) Tessék…? Valamilyen védelmi feladaton gondolkoztam. (Kesztyűjével babrál) Ki kell mennem az egységekhez…
POLGÁR (tanulmányozza a tisztet) Természetesen azt is el tudom képzelni, hogy megértjük egymást…
TISZTA Talán én is, csak nem szívesen erőltetem a fantáziámat… (Kifelé indul)
POLGÁR Magával megyek.
TISZT (nem érdekli; az ajtóból visszafordul a két írnokhoz, akik nagy papírhalmok mellett némán körmölnek az asztalaiknál) Délre kérem a jelentéseket!
Írnokok felpattannak, állva maradnak, amíg a másik kettő mögött az ajtó becsukódik, akkor előugrálnak az asztalok mögül, mutogatnak kifelé,
a nyelvüket nyújtják stb.
TISZT (visszajön) Mi a fenét ugráltok?
I. ÍRNOK (huszonöt éves, ún. életrevaló) Semmi… Egy kis lazítás…
TISZT Hozzatok cseresznyepálinkát! Borunk van még?
I. ÍRNOK Van. Meddig marad ez a… (A Polgár pocakját mutatja)
TISZT Nem tudom. Mikor jött?
II. ÍRNOK (ötvenéves, szemellenzős) Amikor én bejöttem, már itt volt. Kulcsa van. Az este én zártam be az ajtót…
TISZT Meglátjuk… Jelentésnek másoljátok le a tavalyit. (Rutinosan szalutál, írnokok viccesen, de szabályosan vigyázzba vágják magukat; kimegy)
I. ÍRNOK A tavalyit is másoltuk.
II. ÍRNOK A tíz évvel ezelőttit is.
I. ÍRNOK Nem lehet, akkor még meg sem volt a fal.
II. ÍRNOK Az igaz, de jelentés akkor is volt, és mindig másoltuk valahonnan; az elsőt, azt hiszem, a napi fejés-kimutatásról. Az elődöd kérte kölcsön a főkecskepásztortól. Van még egy kis kávé? (Kávét főz)
I. ÍRNOK Egy főzésre még jut. És illeszkedtek a rubrikák?
II. ÍRNOK Addig taszigálta őket… Utált hazudni csak úgy hasból, abban a fejősben is számok voltak.
I. ÍRNOK Hogy is szedte volna össze? (A jelentés űrlapját olvassa) „Igazunkról meggyőzött lelkek száma; Ebből a valóban meggyőzöttek száma, meggyőződést színlelők száma". Futtasd fel háromszor a kávét, ahogy én szoktam, akkor jobban kijön az ereje. „Meggyőzésre hajlamos lelkek száma, negyedi becslés." Mi? Mi az, hogy negyedi becslés?
II. ÍRNOK Csak most látod? Azt hiszem, egyedi akart lenni, de a nyomdász úgy gondolta, annak nincs semmi értelme.
I. ÍRNOK A negyediknek sincs… A múlt hónapban nem is jelentettünk, ez most meg már a második.
II. ÍRNOK Ahogy eszükbe jut; mindig van valahol egy főnök, aki ettől akar szépfiú lenni. (Szünet) Fogytán a cukor. Azt hiszem, te vagy a soros, ezt mintha én hoztam volna.
I. ÍRNOK Úgy sincs már kávé…
II. ÍRNOK Az igaz, de valahonnan kikerül… Mindig kikerül… Vannak, akik keserűen isszák.
I. ÍRNOK De nem azért…
II. ÍRNOK Miért?
I. ÍRNOK Nem azért, mert nincs cukor. Valamilyen úri mánia. Van egy sógorom, az mindig úgy itta, még meg sem volt a fal. Tanult ember.
II. ÍRNOK Mi köze?
I. ÍRNOK Hogy tanult?
II. ÍRNOK Nem, a falhoz. Hogy keserűen issza…?
I. ÍRNOK (gyanakodva nézi a másikat; lomhán) Semmi… Fölös beszéd a, a fal miatt... Tudták, akik kitalálták… Aki kitalálta…
II. ÍRNOK (isszák a kávét, papírok félretolva, nehezen folyik a szó) Mit?
I. ÍRNOK Hogy az jó. Aztán ő is itt lakik…!
II. ÍRNOK Az biztos…
I. ÍRNOK (tűnődik) Hogy is tudott kitalálni egy ilyen izét… A világot kettéosztani… Persze, ha nem volna jó, nem találta volna ki… Nem igaz?
II. ÍRNOK Az biztos…
I. ÍRNOK Mert lehet, hogy mi csak azt hisszük… Szóval sokan azt hiszik, hogy nekik nem jó, mert mi nem tudhatjuk…
II. ÍRNOK Ki tudhatja, hogy ki mit hisz?
I. ÍRNOK Pedig a falon túl is csak kecskét tartanak…
II. ÍRNOK De nem az a fontos…
I. ÍRNOK Hanem, hogy mennyit fejnek…
II. ÍRNOK Hanem a fizetés…
I. ÍRNOK De ha nem tudhatjuk, hogy ki mit hisz, akkor hogy írjuk meg a jelentést? A fizetést azért adják… (Egymásra néznek, II. Írnok maga elé húzza a papírjait, de nem dolgozik)
II. ÍRNOK Hagyott pénzt pálinkára?
I. ÍRNOK Nem.
II. ÍRNOK Máskor se hagyott. De rendes ember. Kicsit feledékeny.
I. ÍRNOK Sok a rendes ember. Mondhatni, mindenki rendes… Csak furcsa dolgok történnek. Amikor a fal épült, az egyik bátyámat beküldték egy aknába, és aztán ráfalaztak. Ottfelejtették…
II. ÍRNOK Mi bajod neked folyton a fallal?
I. ÍRNOK Semmi… Itt van mellettünk…
II. ÍRNOK Épp az, énnekem eszembe se jut, itt van és kész. Te még alig voltál a világon, amikor felépült.
I. ÍRNOK De minek? (A párbeszéd felgyorsul)
II. ÍRNOK Hogy fal legyen… Sose kérdeztem. Sokat építettünk, még örültem is neki, volt mit dolgozni, akinek kevés kecskéje volt…
I. ÍRNOK És túl mi van? Jártál odaát?
II: ÍRNOK Semmi; ami itt is. Ott is kecskét tartanak.
I. ÍRNOK Azt tudom. (Szünet) Miért? Tarthatnának mást is?
II. ÍRNOK Épp az, hogy mi mást?
I. ÍRNOK De amúgy milyen? Mások a kecskék? Vagy a fű magasabbra nő, langyos a szél, és mindig jókor esik?
II. ÍRNOK Francot… voltam én ott, de akkor nem is tudtam, hogy odaát vagyok, mert nem is voltam odaát…
I. ÍRNOK Nem értem.
II. ÍRNOK Mi? Csak ott voltam, de nem odaát… Na! Összezavarod az embert.
I. ÍRNOK Itt vagyok, de nem vagyok itt.
II. ÍRNOK Hülye vagy.
I. ÍRNOK Most itt vagy?
II. ÍRNOK Nem, mert odaát vagyok.
I. ÍRNOK Szeretnél.
II. ÍRNOK Nem igaz! (Majdnem ijedten) Ilyet ne merj mondani, viccből se!
I. ÍRNOK Jó, jó, elhiszem.
II. ÍRNOK (dohog) Ilyen marhaságot… Tönkretennéd az embert…
I. ÍRNOK De mikor voltál ott?
II. ÍRNOK Még nem volt meg a fal, akkoriban kezdtek fonott sövényt állítani. A túlsó gyerekekkel papírröppentyűket dobáltunk egymásnak.
I. ÍRNOK Az meg milyen?
II. ÍRNOK Ha emlékeznék…
I. ÍRNOK Csinálj na, egyet; megtaníthatnám a fiamnak is, folyton csak parittyázik, a tanodában is azzal tömik őket…
II. ÍRNOK Tán még el is lehetne adni… Amennyi papírt kidobálunk naponta…
I. ÍRNOK Na látod… (Nem gondolja komolyan)
II. ÍRNOK De ha a fiaid is megtanulják, oda az üzlet…
I. ÍRNOK Komolyan gondolod?
II. ÍRNOK A fenét, egy penészes sajtot sem adnának érte. Lássam, hogy emlékszem-e még… (Komótosan papírrepülőt készít, a másik mögé áll) Akkoriban versenyeztünk, hogy kié száll messzebbre, és a lányoknak kellett visszahozni a röppentyűt. Ha sikerült, befuttattuk őket egy-egy bokorba, és utánuk iramodtunk… (Kacarásznak) Később aztán nem engedték, hogy átdobáljuk, meg is tiltották a röppentyűs játékot. A túlsók még dobáltak egy darabig, azokat összeszedték, aztán megtiltották nekik is.
I. ÍRNOK Honnan tudod?
II. ÍRNOK Beszélték… Meg, hogy nem dobáltak.
I. ÍRNOK Én nem tudok azokról semmit.
II. ÍRNOK Aztán felépítették a falat. Azon meg nem is lehet átdobni.
I. ÍRNOK Csak parittyával… Azt mondtad, hogy te is építetted.
II. ÍRNOK Dolgoztam… Amit éppen kellett. Ki törődött a fallal?
I. ÍRNOK A közelben már minden ágasfát kivágtak parittyának, messziről hordják, de a lehulló ágakat nem futja ideszállítani…
II. ÍRNOK Mi dolgod vele?
I. ÍRNOK Már alig van mivel fűtenünk.
II. ÍRNOK Ilyen volt, na… (Elkészült a papírrepülővel, kicsit szégyenkezve, de mégis büszkén, hogy sikerült, felrepíti)
I. ÍRNOK (lelkes, kapkod utána) Nézd, hogy billeg… (Felszedi, és elrepíti, de a nagy lendülettől azonnal lezuhan)
II. ÍRNOK Nem úgy, csínján kellene ereszteni… (Újra eldobja. Addig játszadoznak, amíg nem terhes. Közben:)
I. ÍRNOK Nagyobbat nem lehet csinálni?
II. ÍRNOK Lehetne…
I. ÍRNOK Mekkorát?
II. ÍRNOK Mit tudom én…? Amekkora a papír.
I. ÍRNOK (lemondó) Papír… Úgy sem bírna meg… Olyan kéne, hogy ráülhess…
II. ÍRNOK Na aztán…
I. ÍRNOK Miért? Nem volna jó? Sokat is szeretnék. (Elgondolkozik) Igazából nem tudom, minek kéne… Nagyapám mesélte, hogy egy ember a falujából megpróbálta, nem most, neki is az apja mesélte, aztán lezuhant… De az nem ilyen volt, valami szárnyakat rakott…
II. ÍRNOK Melyik faluban?
I. ÍRNOK Túl a falon, nem tudom már a nevit. Nem is láttam soha.
II. ÍRNOK Oda repülnél, mi?
I. ÍRNOK (felcsillan, de nem meri kimondani) Dehogy… Pedig nem is tudom, milyen; csak mocskolják őket napszám, hogy nem is lehet mind igaz, meg a nagyapám faluját sem láttam soha… De nem mennék… (Bizonygat) Kell is az nekem…? Mi a nyavalyának? (II. Írnok nem reagál, kihörpinti az üres kávéscsészét, a papírjait nézegeti, de nem dolgozik. I. Írnok papírrepülőt készít)
II. ÍRNOK (váratlanul) Hát én azért megnézném…
I. ÍRNOK (hirtelen felnéz) Mit? Ja… (Visszatér a papírjához) Én nem. Mi közöm hozzá? (Más hangon) Segíts már egy kicsit, itt nem tudom, hogy is csináltad…
II. ÍRNOK (odamegy, igazít a papíron) Annyi mindent beszélnek, hogy ott milyen…
I. ÍRNOK (mohó) Milyen?
II. ÍRNOK Hogy jó, meg más…
I. ÍRNOK Beszéltél olyannal, aki ott járt?
II. ÍRNOK Csak olyannal, aki beszélt…
I. ÍRNOK (nem ugrik be) Mindig csak az a jó, ami nincs…
II. ÍRNOK A kecskéknek három csecsük van… (I. Írnok ámul) Vannak vízimalmok, amikbe beöntik a kecskehúst, és a túlsó végén kijön a füstölt kolbász… Meg a vajat is úgy csinálják.
I. ÍRNOK (amikor egy kicsit magához tér) Azért csinálják a falat?
II. ÍRNOK Nem ők csinálták.
I. ÍRNOK Mi csináltuk?
II. ÍRNOK Mi se… Csak lett. (Szünet; bizonytalan) Ők is dolgoztak rajta, volt munka, örültek neki… Főleg akinek kevés kecskéje volt.
I. ÍRNOK Most is azok örülnek mindennek és csak nekik kevés a kecskéjük… Közösen építettétek? Ők az egyik oldalon, ti a másikon?
II. ÍRNOK Persze, beszélgettünk... A fal egyre magasabbra nőtt. Ahol befejeztük, már ott beállították a köpködőket, de mi közösen ettünk a tarisznyából; minket a fizetés érdekelt.
I. ÍRNOK Nem nagyon értem én ezt… (Nézegeti a repülőt)
II. ÍRNOK Tudja a fene… (A szín két végéből dobálják egymásnak a repülőket) Csak nem… Mert akkor mi miért nem tudjuk?
I. ÍRNOK És ha ők se tudják?
II. ÍRNOK Az nem lehet. Akkor nem lennének ott. (Felfelé mutat)
I. ÍRNOK Ott is kell lenni valakinek…
BIOLÓGUS (negyvenkét éves, berobban az ajtón, valamivel utána jön Altiszt és köszön) Békés harcot!
ÍRNOKOK … kés harcot.
BIOLÓGUS (miután körülnéz) Hol az őrnagy?
II. ÍRNOK Maga kicsoda?
BIOLÓGUS Azt mondták, hogy itt találok egy őrnagyot. Hol van?
ALTISZT Csendesebben, ittlakó, nem tudja, hogy hol van?
BIOLÓGUS Nagyon jól tudom. Maga miért jött utánam?
ALTISZT (cinikus) Jobb ez így, ittlakó. Esetleg azt hitte volna, hogy maga akart idejönni…
BIOLÓGUS Szabad ember vagyok.
ALTISZT Igen, igen…
II. ÍRNOK (miután összeszedték a repülőket, és igyekeznek hivatalos pózt felvenni) Mi történt?
ALTISZT Semmi. Írnok ittlakó, nem zavarjuk a munkájukat, csak bevárjuk őrnagy ittlakót, jelenteni akarok.
BIOLÓGUS Nincs mit jelentenie, nekem van panaszom…
ALTISZT Honnan tudja?
BIOLÓGUS Magára itt nincs semmi szükség. (Kicsit ijedt, attól nagyobb a szája, mint ahogy szeretné) Személyes, érti? Személyes…
ALTISZT Persze… (Ordít) Leülni!
BIOLÓGUS (megremeg, leülnek, de nincs hova, tudja, hogy ez azt is jelenti, hogy a földre üljön) Fájnak a térdeim, agyonáztam, hetekig esett…
ALTISZT Írnok ittlakó, adjon neki egy széket, ha van felesleges. (Kiültetik szín közepére) Felesleges széket a felesleges embernek… (Jót röhög a viccén, Írnokok is vigyorognak)
BIOLÓGUS Hogy merészeli? (Fel akar pattanni, aztán meggondolja. Kétségbeejtően magányosnak érzi magát ebben a társaságban, időnként magában beszél, nem törődnek vele. Altiszt leül egy üres asztalhoz, és elbambul, a közönségre mered; Írnokok írják a jelentéseket) Egyébként kár minden mozdulatért, fölösleges. És én is felesleges vagyok, igaza van ennek a kitenyésztettnek. Itt felesleges vagyok. Ezt nagyon régen tudom... És van okom azt hinni, hogy másutt nem? Hova kelhetek feltétlenül? Lehet, hogy minden a mi hibánk? Mi ez a többes, mikor olyan szerencsétlenül egyedül vagyok? Mégis valahova sorolom magam… Talán azok közé, akik gondolkodnak, akik össze tudnak nőni azzal, amit éppen csinálnak, amitől fontosak, amitől magajándékozhatják magukat azzal a lázas és hamis, de pillanatnyilag jó és nélkülözhetetlen érzéssel, hogy nemhiába vannak? Hogy aztán művüket befogják, mint a szelet, és annak a malmában őröljenek, aki ügyesebben tereli őket… Ezek közé tartozom? Akik teremtő kábulatukban a többiek gyötréséhez eszközt és magyarázatot szolgáltatnak? Hogy végül kidobjanak, mint egy lerágott csontot, mert korlátaik közt nincs helyem… Az ilyenek (Altiszt) felügyelnek, és az elég; mert minden továbbjutás magában hordozza a változás kockázatát…
ALTISZT (feleszmél a bambaságból) Pofa be! Mit képzel maga? Hogy ez egy süketnéma aggmenház?
BIOLÓGUS (megrémül) Nem szóltam semmit.
ALTISZT Akkor kuss! Értette?! Maguk kisokosok azt hiszik, hogy mindenki hülye. Ez betegség maguknál, értette? Mi kigyógyítjuk, nyugodt lehet.
BIOLÓGUS Mit akar…
ALTISZT Kuss! Maga nem jött, magát én hoztam. (Biológus mondani akar valamit) Kuss! (Vár egy darabig, aztán megint elbambul, nagyon látványosan; később az asztalra borul, és elalszik)
BIOLÓGUS (magában) Hozott mi? Hogy-hogy hozott? Mint valami macskakölyköt vagy egy levágásra szánt kecskegidát a hóna alatt… Én akartam idejönni. Ide, vagy valahova… Ahol értenek; de itt nem értenek, ezt tudtam… akkor nem akarhattam. Mégiscsak hozott; idehozott ez az átkozott barom… De én magamtól jöttem… (Itt alszik el Altiszt) akkor el is mehetek… Felesleges volt… Már megint felesleges… (II. Írnokhoz) Kérem én arra gondoltam, hogy üzenetet hagynék, bár nem tudom, hogy mit is lehetne… Akkor inkább elmegyek.
II. ÍRNOK Ittlakó, én nem hívtam, nem is marasztalom.
BIOLÓGUS Akkor… (Menni akar)
II. ÍRNOK (fejével az altiszt felé int) Szóljon…
BIOLÓGUS Minek?
II. ÍRNOK Vele jött…
BIOLÓGUS Egyébként nem engednek el?
II. ÍRNOK De igen, csak szólunk…
BIOLÓGUS (izgatottan) Miért? Magamtól jöttem.
II. ÍRNOK Tudom… De mi itt maradunk…
BIOLÓGUS Akkor inkább megvárom…
II. ÍRNOK Őrnagy ittlakót? Persze… Hová is menne?
BIOLÓGUS Miért gondolja, hogy nincs hová mennem?
II. ÍRNOK Nem gondolom. Hová menne?
BIOLÓGUS (félig ismét magában beszél) Ó, sokfelé mehetnék... Hova is mennék? Akárhova… Nem tudom pontosan… Kaphatnék egy kis vizet?
II. ÍRNOK Hogyne…
BIOLÓGUS Gondolom, innen felállhatok… (Fel akar állni)
II. ÍRNOK (fenyegetőleg felemelkedik) Ha szólunk… (Biológus visszaereszkedik a székre) Akkor bármit tehet… Mi nem is marasztaljuk…
BIOLÓGUS Tudom, maguk csak szólnak…
II. ÍRNOK Úgy… (Vizet ad. Halkan és más hangon) Mi történt?
BIOLÓGUS (bizalmatlan, előbb megissza a vizet) Kérem, én biológus vagyok… Poshadt. (A víz)
II. ÍRNOK Mi is ezt isszuk… És?
BIOLÓGUS Nincs a közelben forrás?
II. ÍRNOK Abból való…
BIOLÓGUS Hozhatnék frisset… (Játék, Altiszt alszik, engedjék el)
II. ÍRNOK (játék, válasz, hogy nem) Mi történt magával?
BIOLÓGUS Mondom, hogy biológus vagyok.
II. ÍRNOK Hátaztán, én meg tábori írnok…
BIOLÓGUS Az igen, az már valami…
II. ÍRNOK Mi az a bioló-izé?
BIOLÓGUS (lemondó) Semmi… Aki nem kell senkinek; aki csak az élettel foglalkozik…
II. ÍRNOK (kicsit elgondolkodik) Hm, nem értek hozzá… Minek is, az élet úgy is van…
BIOLÓGUS Persze… (Kis szünet) Azért lettem köpködő.
II. ÍRNOK Itt a falon?
BIOLÓGUS Vagyis nem lettem. Nem akadt más, (Kiabálna, de nem mer) nem lehettem más, mert valamiből élni kell…
II. ÍRNOK Az előbb azt mondta, az élettel foglalkozik!
BIOLÓGUS… és akkor idetettek, és akit valamivé tesznek, az azzá lesz… Magának van igaza.
II. ÍRNOK (papírjaival vacakol) És, hogy foglalkozik az élettel?
BIOLÓGUS (hisztérikusan) Én nem bírom már, elfogyott a nyálam (Felugrik, II. Írnok előtt hadonászik) tudja, mi az? Óránként huszonötöt köpni? Ez (Altiszt) számolja, mindig húz egy vonalat, nála van a füzet… És a nevét nem tudja leírni... (Megijed attól, hogy felállt, igyekszik észrevétlenül leülni) Nem vállalom, nem kell a nyugdíj se, csak mehessek… (Letört) Ha tudnám, hogy hova…? (Hergeli magát) A túlsók is köpnek… Naponta kell mosni a ruhám, szappanra sem elég, és állandó hányingerem van…
II. ÍRNOK Az se rossz…
BIOLÓGUS Az más kategória, külön kiképzést kapnak, és állandóan rágnak valami csirízt… (Öklendezik)
II. ÍRNOK Megy ez kiképzés nélkül is…(Biológus magábaroskadtan ül; I. Írnokhoz) Mit csinálunk a pálinkával? Most már akármikor jöhetnek?
I. ÍRNOK Nem küldhetnénk el? (Biológust) Mi az a biológus?
II. ÍRNOK Nem tudom, kérdezd meg tőle. Beszélt az ottlakókkal. Nem tudom, mit akar vele. (Altiszt) Nem jönne vissza…
I. ÍRNOK Elővehetnek érte?
II. ÍRNOK Hajaj!
I. ÍRNOK Nem adták át nekünk…
II. ÍRNOK Akkor is… (Megnézi a Biológust) Miért sírjon az én anyám? Sírjon az ő anyja… Elmegyek én, legalább megetetem a kecskéimet. Ne engedd elmenni! (Kimegy)
I. ÍRNOK (vállat von, fogja a székét, és kiül a Biológussal szembe; kihívó) Mi az a biológus? He?
BIOLÓGUS (kicsit magához tér, ironikus) Kegyed is tábori írnok? (I. Írnok kihívóan nézi) Az szép foglalkozás; van egy tábor, és abban maga egész nap csak ír, ettől lesz tábori írnok… És nagyon emberi, a tábor tele van emberekkel; és van köztük, aki tud írni, és az ír. Mit ír? Fontos írnivalókat, amik nem szállnak el csak úgy, mint a szavak… És ettől fontos az írnok maga is…
I. ÍRNOK (zavart) Nem csak írnok…
BIOLÓGUS Persze hogy nem, emberekkel is foglalkozik, mint most itt velem, kiül ide, mert kiülhet, ha akar, felállhat, kimehet, velem azt tehet, amit akar, faggathat, vagy elhallgathat, kedve szerint.
I. ÍRNOK Mit van úgy odáig, megkérdeztem, hogy mi az a biológus…
BIOLÓGUS Mert nem tudja; na lám, ez már dicséretes, valaki nem tud valamit, és nem szégyenli megkérdezni, ez a haladás maga…
I. ÍRNOK Azért nem mondanám, hogy olyan sok mindent nem tudok…
BIOLÓGUS Hogy abból haladás legyen. (Szünet) Azt tudja, hogy mit szokás haladásnak nevezni?
I. ÍRNOK Hát… Amikor valami előre megy…
BIOLÓGUS Úgy van! És ki szabja meg az irányt?
I. ÍRNOK (kínlódik) Nem tudom… Milyen irányt?
BIOLÓGUS (unja) Semmi, ittlakókám; nézzen meg, (Szerencsétlen pofát vág) ez a biológus…
I. ÍRNOK És járt valamiféle iskolába?
BIOLÓGUS Majdnem mindenfélében.
I. ÍRNOK Ezért…
BIOLÓGUS Ezért…
I. ÍRNOK Jó, jó, de…
BIOLÓGUS Persze… (Szünet, több meggyőződéssel) Persze…! (Szünet) Járkálhatnék egy kicsit?
I. ÍRNOK (töprengés nélkül) Igen. (Biológus járkál, élvezi, hogy mozoghat, I. Írnok követi némi önelégültséggel, mert ő engedte meg neki, majd elővesz egy papírrepülőt) Látott már ilyet? (Elrepíti)
BIOLÓGUS (érdeklődéssel) Ó, amikor gyerekek voltunk… A dinamika játékszere, (Kezébe veszi) egyszer még fontos lehet… Azóta se láttam…
I. ÍRNOK Igaz, hogy betiltották?
BIOLÓGUS Lehet, szokás ezt-azt betiltani. Mikor?
I. ÍRNOK Mielőtt felépült a fal.
BIOLÓGUS Elképzelhető. Kinőttem ebből a játékból, nem volt feltűnő, hogy nincs. Igen… Csak úgy önkényesen elszakad a talajtól, és nem lehet tudni, hogy hova… Nem jó…
I. ÍRNOK Hogy a gyerekek átdobálták a vesszőfalon, talán azért… (Szünet) Mért építették a falat? Maga tudja?
BIOLÓGUS (érdeklődéssel) Na lám…! Kiket véd? Bennünket tőlünk, vagy őket tőlünk, az eszünket féltjük, vagy őrizzük a butaságunkat? Soha nem kérdeztem meg így… Eddig azt hittem, hogy tudom…
I. ÍRNOK Hát nem tudja? (Csalódott) Akkor mit ugrált itt haladásról, meg összevissza bölcselkedett? Üljön le!
BIOLÓGUS (próbálja tartani a szintet) Persze, persze, aki nem tud valamit, az üljön le magának, igaz? (Tovább járkál) Nem olyan egyszerű ez, ittlakókám... Olyan dolgok is történnek, amiket senki nem akar. Bár ez a fal…
I. ÍRNOK (nem hagyja beszélni) Leülni!
BIOLÓGUS (kényszeredetten leül, és maga elé mered, szemben ülnek, ami I. Írnok számára teljesen stupid, felállhatna és elmehetne az asztalához, de azt valamilyen kudarcnak érezné; egy pillanatig a kettőjük helyzete mintha azonos lenne) (Biológus fölnéz) Most jó?
I. ÍRNOK (magához tér, ő itt a hatalom) Fogja be a száját! (Végre feláll és az asztalához megy; útközben és később:) Maga se tud mindent, mondhatni sok mindent. Hogy ki szabja meg az irányt…? (Háborog) Megszabják…! Semmi közöm hozzá… Magának se! Azok szabják meg, akik ott vannak, ahol nekik lenni kell, mert ott kell nekik lenni!
BIOLÓGUS (inkább magának) Itt kell lenni, ott kell lenni… (Felcsattan) Jó… De a helyet, ahol vannak…
I. ÍRNOK Befejeztem!
BIOLÓGUS (folytatja) Mi határozzuk meg, vagy velünk határoztatják meg, akkor is, ha nem akarjuk, nélkülünk nem lehetnek, hiába az irány, ha nincs kinek mozdulnia! (Szünet) Értse meg, ez fontos, és nem mindegy magának sem, nem lehet mindegy (Könyörög), maga is olyan ember, mint én, egy falat kenyérért csinálunk mindent…
I. ÍRNOK (békésen) Hallgasson már…
BIOLÓGUS Igaz, én már nem csinálom.. (Felcsattan) Nem csinálom tovább! Megaláztak, a gyalázkodás eszközévé tettek és cserébe megengedték, éldegéljek. Valameddig! (Szünet) Maga meg…? (Magához tér) Magának szépen megszabják…
I. ÍRNOK (elnézően mosolyog) Magának is…
BIOLÓGUS (megint összeroskad) Nekem is…
I. ÍRNOK (odadob egy papírrepülőt) Inkább játszogasson egy kicsit… (Biológus fölveszi, megigazítja, amikor eldobná, abban a pillanatban vágódik be az ajtón két nő, mögöttük Őrnagy és Polgár)
IBI (a nők vihogva jönnek, kikent jobbféle kurvák, huszonöt-harminc év között) Ez a kicsi kéglitek…? Azt mondtátok, hogy nincs itt senki.
TISZT (még nem vette észre Biológust és Altisztet, kicsit ittas, a többiek is) Mindjárt intézkedem…
TERI Én kiszállok, mindig rühelltem az ilyen tömegmunkát.
IBI Várj, aranyos, a manus intézkedik…
TISZT (észreveszi Biológust) Maga kicsoda? Mit akar itt?
BIOLÓGUS Lassan már nem is tudom…
POLGÁR (felmérte a helyzetet, és menteni akarja) A nőittlakók foglaljanak helyet, azonnal kezdjük a felkészítőt… Ezt-azt még tisztázni kell…
TERI Mire akarnak felkészíteni?
IBI Te mindig úgy sietsz, aranyos…
TERI Sosem bírtam az olyan palikat, akiknek különleges mániájuk van.
ALTISZT (felébred, túlkiabálja a többieket) Ötszáztizenkettes parittyafőőr jelentéstételre jelentkezik!
TISZT Ne ordítson, ez nem választó gyűlés.
ALTISZT Őrnagy ittlakónak alázatosan jelentem, előállítottam ezt az embert, átpofázott az ottlakóknak.
BIOLÓGUS Nem igaz, magamtól jöttem.
TISZT (Biológushoz) Csend! (Altiszthez) Ki rendelte ide?
ALTISZT Kötelességemnek tartottam.
TISZT Amire parancsot kap, az a kötelessége! Lelépni!
POLGÁR (bizalmasan) Kiderülne, tartsa itt a pasast.
ALTISZT Az emberrel mi lesz?
TISZT Marad. Maga még mindig itt van? (Altiszt tiszteleg, ki)
IBI (Tiszthez dörgölőzik) Te milyen nagy tiszt vagy, drágám…
TISZT (viszonozza, közben) Szólj a barátnődnek, hogy foglalkozzon ezzel a potrohossal. (Biológushoz) Mi van magával?
BIOLÓGUS Nem tudok tovább köpködni, más beosztást kérek…
TISZT Nem tartozik rám.
POLGÁR (Teri, akinek közben szólt a barátnője, rámászik Polgárra, aki éppen bele akar szólni a Tiszt és Biológus közti beszélgetésbe) Megviselte az út nőittlakót, foglaljon helyet, nézze át a felkészítő anyagát, mindjárt kezdjük… (Egy székhez vezeti)
TERI (visítozva sírni kezd, Ibihez) Mondtam, hogy nem akarok több hangyás palit, egy ideje folyton átrázol. (Ibi odamegy, vigasztalja) Nem maradok… (Ibi súg) Hol van? (Ibi súg) Hol a cseresznye?
IBI (Tiszthez) A a barát… nőittlakónak sürgősen gyógyszerre van szüksége…
TISZT Azonnal… (I. Írnokra néz, játék)
POLGÁR (Biológushoz) Beszélgetést folytatott az ottlakókkal?
BIOLÓGUS Beszéltem. Iskolatársam volt…
POLGÁR Hogy került vele kapcsolatba?
BIOLÓGUS Ő is köpködő…
POLGÁR A másik oldalon. (Biológushoz int) Mit beszéltek?
BIOLÓGUS Kérdeztem, hogy ő hogy csinálja…
POLGÁR A köpködést?
BIOLÓGUS Igen.
POLGÁR Válaszoljon értelmesen! Szóval amolyan tapasztalatcsere volt…
BIOLÓGUS Igen…
POLGÁR Maga az ellenségtől gyűjti a tapasztalatokat egy fontos politikai munkához? Milyen iskolába járt vele? Mi a végzettsége?
BIOLÓGUS Biológus.
POLGÁR Bioló… Bioló… (Nem tudja, mit kezdjen vele; Tiszthez bizalmasan) Mit akar vele?
TISZT Kidobom. (Szünet) Mi? Mit szól? Mi az a biológus?
POLGÁR (bizonytalan) Valamilyen főiskolát végzett…
TISZT Lehetnek kapcsolatai? Mit gondol?
POLGÁR Akkor miért lenne itt…? Hacsak nem küldték…
TISZT Miért van itt? (Biológushoz) Miért van maga itt? Igyekezzen kérem, mondjon el mindent; neve, életkora, végzettsége, beosztása, lakcíme, szülei, nagyszülei, felesége, felesége foglalkozása, felesége szülei, nagyszülei; gyermekei, ittlakó rokonai, ottlakó rokonai, barátai, egyéb kapcsolatai… Jobb, ha magától tudunk meg mindent. Csak gyorsan, mert fontosabb dolgunk is van.
BIOLÓGUS (gúnyos) Látom.
TISZT (fenyegető) Tessék?
BIOLÓGUS (más hangon) Látom, hogy fontos dolguk is van, akár el is mehetek…
POLGÁR (gyanakszik) Miért akar maga elmenni? Hová?
BIOLÓGUS Esetleg visszajövök máskor, amikor nem zavarok.
TERI Mi lesz már a cseresznyével?
BIOLÓGUS Szeptemberben? Bocsánat… És rendeznénk a beosztásomat…
POLGÁR A beosztása… (Kezd magához térni) Egészen más az, ami bennünket érdekel. (Szünet, körüljárja) Van magának ittlakhatósági igazolványa? (Szemrehányóan Tiszthez) Ezzel kellett volna kezdeni.
TERI Jézusmárja, már szeptember van… augusztus óta egy kortyot se ittam.
BIOLÓGUS Még csak elseje… (Elővesz valami igazoló papírt) Tessék.
TERI (Biológus nyakába esik) Végre egy okos pasas, aki tudja, hogy hányadika van, meg az órát is, mindig ilyenre vágytam, akarlak, drágám. (Leszerelik)
POLGÁR (fújtat) Nagyon megviselte az út nőittlakót…
BIOLÓGUS Tévedés, hogy hány óra van, azt általában nem szoktam tudni…
POLGÁR Nem is kérdeztük magát. (Nézi a papírt) Van magának alkalmassági vizsgája?
BIOLÓGUS Nem kértek…
POLGÁR Hogy jutott ebbe a beosztásba? Milyen szándék vezette?
BIOLÓGUS Én? (Szünet) Nem is akartam.
POLGÁR Ismerjük az ilyet. Aztán csereberélünk a falon, mi?
BIOLÓGUS Furcsa, ezt mások is mondták; egyre inkább be kell látnom, hogy nem vagyok életrevaló. (Szünet) Megtudhatnám, hogy kihez van szerencsém?
POLGÁR Itt csak mi kérdezünk.
BIOLÓGUS Igen, igen… Fogalmam sincs, mit tudnék én cserére fölajánlani…?
POLGÁR Na vajon mit? Ott álldogál a határon, és álmélkodik, ugye? (Tiszthez) Ez vagy nagyon ügyesen játszik, vagy nagyon hülye. Nincs kizárva, hogy használható lenne, ha nem lenne ugyanakkor gyanús…
TISZT Minden használható ember gyanús.
POLGÁR Persze; azért kell őket fanatikussá tenni, őrnagy. (Megnézi Tisztet) Tudatosítani, hogy bár a falnak két oldala van, csak az egyik igaz. (Szünet) Van itt valami más helyiség?
TISZT Az irattár, de az tele van mindenféle lommal.
POLGÁR Hátaztán? Ablaka van?
TISZT Rácsos.
POLGÁR Az a jó… Adjon ennek papírt, meg valami írószert.
TISZT Értem… (Ad)
POLGÁR (Biológushoz) Szépen írjon le mindent, hogy kicsoda, mivel foglalkozik, miért hozták ide…
BIOLÓGUS Jöttem…
POLGÁR Persze, úgy írja, ahogy akarja, de főleg úgy ahogy volt; ne felejtse el, hogy mi mindent tudunk; meg, hogy átbeszélt, mit beszéltek, és hogy mit akartak egymástól. Érti?
BIOLÓGUS Nem akartunk semmit…
POLGÁR Na! Nézze, nekem van egy betegségem, figyeljen rám, (Ordít) utálom, ha hülyének néznek! (Békésen) Maga nem így van vele?
BIOLÓGUS (motyog valamit)
POLGÁR Na látja… A cipőfűzőjét meg a nadrágszíját hagyja itt! Mi szeretjük az élőlényeket; az embereket is. (Tiszttel közösen valósággal kisodorják, Polgár dörzsöli a tenyerét) Csomó embert iskoláztattunk, hogy aztán itt ugráljanak; egyszer már tanulják meg, hogy ott a helyük, ahová tesszük őket, és csak ott van helyük!
TISZT A lányokat úgyis elmondhatja.
POLGÁR Ki fogja neki elhinni?
TISZT Akkor meg ki is dobhattuk volna.
POLGÁR Most? Na nem… (Sejtelmes) Lehet, hogy közben elfelejti, hm…? (Szünet) Vagy meggondolja…
TERI Mi lesz már a cseresznyével?
POLGÁR (kedélyes) Igaz, törődjünk már a boldogsággal egy kicsit.
IBI (selypít) Ó, én nem nagyon értek a boldogsághoz… Mások mondták, nem is tudtam volna, mert én olyan kis butuska vagyok…
TISZT (I. Írnokhoz) Mi lesz már? Hol marad a másik? Addig vedd elő a bort. A lányoknak hagyjuk a pálinkát.
TERI Már látom, hogy le akartok itatni.
POLGÁR És sokan mondták, hogy értesz a boldogsághoz?
TISZT Szó sincs leitatásról…
TERI Már megint nincs? Akkor mi a fenének hoztatok ide?
IBI Csak sejtették sokan, mert én olyan kis sejtelmes vagyok… (Beül Polgár ölébe)
TISZT (bosszantja, hogy Ibi nem az övé) Ahogy akarjátok, én akár ki is szállhatok a menetből…
POLGÁR Maga nyűgös, mint egy öreg csecsemő, akit a saját kinevezésébe pelenkáztak…
IBI Mi baj, drága?
TISZT Azt hittem, hogy már választottunk…
POLGÁR Szerintem minden rózsa halszagú, de ahogy maga akarja: sorsoljuk ki!
TERI Én nem vagyok újévi malac!
POLGÁR Nem is. Ti sorsoltok ki bennünket.
TERI Csak egy kicsit már túl vagyok a malackoron, és az öreg malacot disznónak hívják…
IBI De aranyos…!
TERI Legalábbis mifelénk. Tőlem hívhatjátok ártánynak is… (Szünet) És hogy akarod kisorsolni?
I. ÍRNOK (poharat rakott) Megyek, megnézem, mi van vele.
TISZT Jó, de előbb hozd be a bort!
I. ÍRNOK Igen… Az irattárban van…?
TISZT Semmi! Állítsd a falhoz, amíg kihozod! (I. Írnok el)
IBI Én kitaláltam. Valamit tesztek a poharainkba, és aki kiissza és megtalálja… szóval értitek… (I. Írnok hozza a bort, tölt)
TERI Én egy használt briliánssal is megelégszem…
POLGÁR Igaz, hogy én seggrepacsira gondoltam, (Terit nézi) biztosan ráismert volna a tenyeremre… (Maga mellé rántja Terit is, a lányok vihognak, Tiszt Teri mellé ül, szorosan kenődnek; Tiszthez) Őrnagy, végre felvettem magával a kapcsolatot… (Röhög)
TERI Én vagyok az összekötő? Ahhoz képest eléggé elhanyagoltok.
TISZT (tölt Ibinek) Mi lesz már azzal a sorsolással?
TERI (sértődött) Nem vagyok elég jó neked? Te csak ülj egyenesen, és töltögess magadnak is. Aztán majd meglátod… Unom a józan pasasokat.
POLGÁR (I. Írnokhoz, aki menni készül) Mondd csak, fiam, nincs neked egy kis harmonikád?
I. ÍRNOK Nincs, de a szomszédban lakik egy muzsikus.
POLGÁR Na, azt küldd ide!
I. ÍRNOK Vak…
POLGÁR Az az igazi…! (I. Írnok tiszteleg, el)
BIOLÓGUS (bejön, megáll a hátuk mögött, feldúlt, magában motyog, majd felordít) Miért?
IBI (megijed, felugrik, a ruháját rendezi) Jaj! Mi a francot ijesztgeti az embert?
POLGÁR (Tiszttel röhög Ibi ijedtségén) Megijedtél, angyalka? (Biológushoz) Mi van magával, tudóskám, riogatja a lányokat?
BIOLÓGUS Nem bírom…!
POLGÁR Mit nem bír? Bántotta valaki? (Ibi visszaül)
BIOLÓGUS Úgy érzem, hogy közelednek felém a falak.
POLGÁR Az ilyen magafajták könnyelműen bánnak az idegeikkel, mindenféle marhasággal gyötrik magukat. (Szemrehányó) Ki tehet róla? (Szünet, más hangon, itt megszólal a „szerv") Megírta a nyilatkozatát?
BIOLÓGUS (kínban) Mit akarnak velem? Nem csináltam semmit. Mit írhatnék?
POLGÁR Maga, úgy látszik, hogy nem akar bennünket megérteni. (Feláll) Vannak megfelelő módszereink…
BIOLÓGUS Tudom.
POLGÁR Honnan tudja?
BIOLÓGUS Beszélik…
POLGÁR Beszélik, mi? És maga mindenféle mende-mondának bedől… Maga egy művelt ember!
BIOLÓGUS Maga is mondta az előbb…
POLGÁR Nocsak, milyen jó a memóriája… Tényleg vannak módszereink, de hogy milyenek, (Ordít) azt még nem tudhatja. Igaz?
BIOLÓGUS Nem tudom.
POLGÁR (rendes hangján) Akar még tudni valamit? (Nem hagyja szólni) Aztán beszélünk a beosztásáról is, először ismerjük meg magát, gondolom ez ellen nincs kifogása. Nos?
BIOLÓGUS És ha van?
POLGÁR Na úgy. Látom, kezdjük érteni egymást.
BIOLÓGUS Az új, vagy a legújabb helyesírással óhajtja?
POLGÁR Ezt viccnek szánta? Mi tudjuk értékelni a vicces embereket, nekik is megvan a maguk helye. (Sejtelmesen fenyegető) Valahol…! (Szünet) Felőlem írhatja a legrégibbel is. Akar egy pohár bort?
BIOLÓGUS Nem.
TERI Az enyémből… (Nyújtja a poharát) És mindig megmondja nekem, hogy hányadika van…
BIOLÓGUS Minek néz maga engem?
TERI Semminek… Semmi rossznak.
POLGÁR Egyáltalán nem nézi magát. Mozgás! (Biológus bemegy az irattárba, Polgár rázárja az ajtót)
IBI (selypít) De tényleg, úgy gondolod, hogy butaságokat mondok?
TERI Neked még nem léptek a farkadra, drága, mert farok nélkül születtél…
IBI Még szép… Neked talán a bábaasszony harapta le…? (Majdnem sír) Mindig úgy megvágja az embert… Nem is tudom, miért állok szóba veled…?
TERI Dehogynem tudod. (Iszik) Nélkülem olyan szerencsétlen lennél, mint egy kitömött papagáj, és éhen halnál a szép kicsi lelkecskéddel. (Tartja a poharát, Tiszt tölt) Na igen… Iszunk, iszunk, de tudjátok, fiúk, hogy nálunk előre kell fizetni?
IBI Jaj istenem, soha nem szokod meg, hogy ha velem vagy, úri emberekkel van dolgod.
TERI Még szép…!
POLGÁR Nagyon helyes. (Belép I. Írnok, és becibálja a vak harmonikást, átadja az üveg cseresznyepálinkát Polgárnak, majd kimegy, Polgár Terinek adja az üveget) Itt az előleged… (Vak muzsikálgat, ténfereg, nem tudja, hol van, hangok után igazodik, Polgár itatja) A szádat megtalálod? (Vak iszik, azután tovább muzsikál; Polgár Ibi mellé ül, igyekszik az ölébe vonni)
IBI Kár, hogy nem ég a lámpa…
POLGÁR Miért, kicsi édes?
IBI Mert akkor el lehetne oltani…
TISZT Neki (Vaknak) eloltották örökre. (Egy székhez vezeti Vakot)
POLGÁR Mennyi nemes érzés szorult magába, őrnagy…
TISZT Nem lehet mindenki fából.
TERI Erre iszunk. (Isznak)
TISZT (külön ül az egyik asztalhoz, igyekszik gúnyosan nézni a többieket, de már elég részeg) Örülök, hogy jól érzitek magatokat.
TERI (Tiszt asztalára ül, a combjára húzza a tiszt fejét, vihog) Harapós vagy, drága…
VAK Mit muzsikáljak?
POLGÁR Amit akarsz, csak jó legyen; énekelj!
VAK (muzsikálgat, dudorászik, időnként egy-egy szót mond a szövegből; többiek smaciznak, néha ők is bedúdolnak, isznak, Vak elbődül) Jól beütött minekünk a nagy istennyila…
POLGÁR (többiek ledermednek) Valami vidámabbat!
VAK (keresgél a hangszeren; később) Három ága van a vasvellának…
TISZT Ez már forradalom…
VAK Faltövében árva lányok járnak…
IBI Én is árva lány vagyok…
POLGÁR Hallod te, hogy is hívnak téged?
VAK Engem? Nappal járnak, estére meghálnak (Lányok visítanak) Lajinak.
POLGÁR Te vagy a Vak Laji?
VAK Én hát! Csókolom a pici szádat.
TERI Na még egyszer!
VAK Nappal járnak, estére meghálnak… (stb)
IBI (lelkes) Milyen tehetséges szegény… Mikor tetszett elveszíteni a szeme világát?
VAK Mikor keresztanyámmal főztük a lekvárt, és rám dőlt az üst.
POLGÁR Mit láttál utoljára, Laji?
VAK A falat.
POLGÁR Azt hittem, a keresztanyád valagát. (Harsányan, többiek gyengébben röhögnek) Hát a fal hogy került oda?
VAK Sehogy, még meg se volt. De azóta mást se hallok…
POLGÁR Na, muzsikáljál!
VAK (énekel)
Megkerült a vezérürü.
Amerre jár, nem nő a fű.
Csak az öle fal terem /meg/
/mek/
Mögötte /a/ veszedelem…
POLGÁR Nem ittál eleget. (Ad neki)
VAK Az biztos, (Iszik) évek óta nem tudok eleget inni, hogy egyszer már nem is hallanék semmit…
POLGÁR Még megérheted ital nélkül is!
VAK Inkább muzsikálok…
Az öreg kos meg van bokrosodva,
Lába nyomán kivirít a rózsa.
A rózsának illatos virága,
Gyere, babám, bújjunk be az ágyba.
(Lányok vihognak, pajzán jókedv; Biológus dörömböl az ajtón, nem
törődnek vele, újra éneklik a két utolsó sort, táncolnak)
POLGÁR Még egyszer, az elejitől! (Énekelnek, táncolnak, Biológus dörömböl; amikor végére érnek, vihogva egymásnak dőlnek, dörömbölés, Polgár kiengedi Biológust) Na, mi van, faszikám, mi van magával, mit lázadozik? Van még egy kis borunk, jut magának is, úgyis kiszáradhatott, amíg a nyálát hányta. Igaz, hogy ma pihenőnapja volt, mi? Mivel szokta pótolni a nyálát a szorgos munka után? (Italt nyújt felé)
BIOLÓGUS (megfogja a poharat, de nem iszik, remeg, locsogtatja a bort) Hol a jog, ami ezt a bánásmódot velem szemben önöknek megengedi?
TERI Milyen jog? (Énekel neki, táncba ráncigálja)
Kegyelmed csak beszél összevissza,
Azt a kis bort miért meg nem issza?!
(A többiek tapsolnak, megismétlik; Teri mindenáron táncolni akar
a Biológussal)
TERI Ó, Aladár, ne legyen ilyen merev.
BIOLÓGUS Nem hívnak Aladárnak.
TERI Pedig olyan Aladár… Lássa be, hogy az élet ilyen.
BIOLÓGUS Milyen? Engem bezártak, amíg maguk itt mulatoznak. Ezt kell belátni?
POLGÁR Üres pohárral én is így beszélnék. (Tölt Biológusnak, aki szorongatja a poharát a maradék borral) Jó cúgja van, faszikám…
BIOLÓGUS (észreveszi, hogy nála van a pohár, lecsapja az asztalra hisztériás görcsben) Nem kell! Nem ettem ma egy falatot sem… Nem kell maguktól semmi, de maguk se! Értik? Maguk sem! (Liheg, rosszul van, Teri széket ad neki) Fogok szólni, és elmondom… Elmondok mindent! Valahol… (Szünet) Valahol lennie kell egy helynek, ahol én is szólhatok! (Hiszi, még tart a dühből) Magamért és a hozzám hasonlókért…
TISZTA Maga úgy hiányzott ide, mint kosnak a herélőkés. (Ibi vihog)
POLGÁR Majd megtalálja azt a helyet, esetleg mi is segítünk magának, bizony, ilyenek vagyunk mi! De most más helyen van. És nem tudom, miért kényszerít arra, hogy elismételjem. Azt hiszi, hogy engem ez szórakoztat, (Crescendo) hogy ettől boldogabb leszek? Maga nekem gond, feladat, kötelesség! Ki vagyok szolgáltatva a maga nyakasságának, pedig ettől nem lesz jobb semmi magának se, és az istennek se hajlandó megérteni. (Más hangon) Megírta? (Biológus mereven nézi; Vak muzsikálgat, többiek isznak) Lehetnénk akár barátok is… Maga egy tanult, szimpatikus ember…
BIOLÓGUS (kiabál) Mi vagyok én? Szimpatikus, ugye, és művelt is, meg okos is, mint a nők, akikből kurvát csinálnak, maga okos lány, Gizike, tegye már szét a lábát… Lehet, hogy lány is vagyok, meg szép is, csak egyszer már feküdjek le nektek, köpjem ki a tüdőmet, és ne zavarjalak, hogy nyugodtan megzabálhassatok…
POLGÁR Ne hergelje magát potyára, tudóskám, nem érzi, hogy kár ezért a hangulatért?
TERI Ó, Aladár, megárt az izgalom…
BIOLÓGUS Az alkohol ellenjavallt, halálraítéltek… (Szünet, más hangon, majdnem szónokolva) Magamba fojtottatok, egy önálló lépésem nem lehet, azt sem tudhatom, hogy mire vagyok képes; maradék erőmből csak apró sunyiságokra futja, amikkel igyekszem kijátszani törvényeiteket, mert azok élő számára lehetetlenek; és ha a látszat kedvéért olyan akadna, ami bennünket szolgál, akkor magatok hágjátok át, és ütésre kész pribékjeitek, mert ti vagytok a hatalom, az ezerfejű testetlen sárkány, ami mégis belénk gyökerezik, mint trágyadombba a gomba, hogy ott trónoljon a tetején… (Kimerült)
TISZT (homlokon csókolja) Ezt szépen mondta, hapsikám!
POLGÁR Most már vagy sárkány, vagy gomba, vagy trágyadomb?
BIOLÓGUS (kétségbeesve) Az egész! Mert a trágyadomb nem akarja a gombát… (Elnyomják) Nem akarja, és mégis beleereszti a gyökerét.
POLGÁR Na, erre iszunk!
IBI Éljen a gomba!
POLGÁR Éljen a trágyadomb!
ALTISZT (berohan) Alázatosan jelentem, általános mozgósítás. (Írott parancsot ad át Tisztnek) Megtámadtak bennünket az ottlakók.
POLGÁR (beálló csendben Biológushoz) Na látja, faszikám, most legalább meglesz a maga helye is.
TERI Éljen a biológus!


Függöny


II. FELVONÁS

Szín az előző. Kicsit átrendezték, itt most sorozó bizottság működik,
Polgár az elnöke, előléptették ezredessé, de a beosztásában buktatták; ő is,
és Tiszt is harctéri ruhát hord; a két Írnok van még jelen, teáznak,
és olvassák az előző napi hadijelentést.
POLGÁR (felnéz a papírból, Tiszthez) Látta a jelentést? Megint áttörtek két helyen.
TISZT Nem jelent semmit. Az öregnek mindig ez volt a taktikája. (Idézi) Beengedni, terelni őket, lezárni minden utat, és aztán diadalmasan az egész bandát felpasszírozzuk a falra… Minden órát ezzel fejezett be. Olyankor borzasztóan vigyorgott, és egészen kancsi lett.
POLGÁR Ki ez?
TISZT A vezér. Amikor a tisztképzőben előadott.
POLGÁR Na persze… És ez? (Felolvas a jelentésből) „Az elfoglalt területek ittlakói minden ellenállás vagy tiltakozás nélkül behódoltak az ottlakóknak. Több helyen, így a Szamárdűlőben is virággal fogadták őket." Mi?
TISZT Mi a fenét csináljanak?
POLGÁR A Szamárdűlő a maga körzete, igaz? A maguk többéves tevékenysége nem ér egy sapka szart. Ezért még elővehetik…
TISZT (nem hiszi) Lehet, hogy ez is taktika.
POLGÁR (legyint) Amióta lehelyeztek, tudja, hogy mennyire izgat az egész…
TISZT Akárhogy, a csillagjai szaporodtak. (Irigyeli) Most is alig tudom hinni, hogy a két (Hangsúly) leányért.
POLGÁR Prűd az öreg, ezt nem csak terjesztik róla. Ezekből (a csillagokból) szívesen átadok magának.
TISZT Csak az a bioló-izé pofázhatott…
POLGÁR (gyanakodva megnézi mindegyiket) Hát ki más…? (Átadja a jelentéseket I. Írnoknak) Fűzd a többihez! Jobb lenne, ha nem is küldenének többet.
TISZT Úgy sincs közvetlen beleszólásunk semmibe.
POLGÁR Hogy a fenébe? Ez az egyetlen működő sorozóbizottság, minden azon múlik, hogy mennyi embert tudunk bedobni. Kezdjük. (I. Írnokhoz) Hívjon be egy verebet!
II. ÍRNOK Nincs még itt a doktor.
POLGÁR Nem is kell. Legalább nem aggályoskodik, aki nem féllábú, mehet.
TISZT Pedig az a jó, legalább nem tud elszaladni… (Megpróbál cinkosan összenevetni a Polgárral, de az nem viszonozza)
II. ÍRNOK (I. Írnok beszólít) Tetszik tudni, ezredes ittlakó, hogy a Szamárdűlő milyen közel van ide?
POLGÁR Milyen?
II. ÍRNOK Nagyon. Lehetséges volna, hogy ide is…?
POLGÁR Mi van? Virágot akarsz hozni?
I. ÍRNOK (az újonchoz) Vetkőzz!
II. ÍRNOK (bizonytalan) Nincs is… A hősök elfogyasztották…
I. ÍRNOK (az újonchoz, aki utolsó rongyáig vetkőzik) Oda állj! (Léccel és szalaggal mérni kezdi, mondja az adatokat II. Írnoknak)
POLGÁR Mennyi volt a melle?
I. ÍRNOK Két és fél láb.
POLGÁR Mehet. (Magának) Elég egy sóhajtásra, amikor elszáll a lelke. (I. Írnok másik ajtón engedi ki az újoncot, egy újabbat enged be)
ÚJONC (kis benfentes, egyenesen Polgárhoz megy) Tetszik tudni, a körzet már leadta az adataimat.
POLGÁR Mehet. (Feljegyzést vesz elő, azon keresgél)
ÚJONC H. J.
POLGÁR Igen, igen… (I. Írnokhoz, aki már mérni kezdi) Nem fontos. Alkalmatlan. Az adatait majd. (I. Írnok kiengedi ott, ahol bejött; Polgár magyarázkodik) Valakinek túl kell élni ezt a cirkuszt, miért csak a férgese maradjon…? (Szünet) Aztán mi majd elintézzük a részleteket… Jöhet! (A következő)
(Nagyjából, mint az első újoncnál. Közben a nézőtéren valami zavar támad, elemlámpák villannak, ültetőnők tiltakoznak, a játék még döcög, majd
amikor a zaj mégsem szűnik meg, az a színész, akinek a nézők előtt nagy tekintélye van, a rivaldához megy, és helyi szóhasználattal csendet kér /pl. megkérjük a csendet stb./, hatástalan; lent röhögés, ijedezés, a színen a helyzetnek megfelelő reakciók, a függönyt le akarják ereszteni, csak félig sikerül, egy parancsoló hang megállítja, /esetleg eldördül egy fegyver; a darabnak ebben a szakaszában sok minden történhet a helyi lehetőségek
és a rendező elképzelése szerint/. Színészek kirohannak, és a félig leeresztett függönyrésben megjelenik egy vigyorgó katona az utolsó hadi-divat
felszerelésben; megvilágítják a nézőteret, a bejáratoknál ugyanolyan katonák; rezesbanda hallatszik, majd a középső bejáraton bevonul a megszállók tisztje, mögötte a fúvószenekar háromtagú groteszk maradékával. A megszállók tisztje, a továbbiakban Százados meghatározatlan korú figura, látható rutinnal vonul be, itt-ott mosolyog a nézőkre, esetleg csókot int, valamilyen központi helyre igyekszik, ami itt a körülmények folytán természetesen a színpad; ott megáll, körülnéz, mögötte a rezesbanda)
SZÁZADOS (a kérdés a katonáinak szól) Mi van itt, emberek?
KATONA (aki előzőleg a színen volt. Nem jelent szabályosan, ez igazi háború, a sallangos szabályzat letisztult) Ez valami színház, százados úr.
SZÁZADOS Azt hittem, hogy áldozócsütörtök. (Röhög; imádja a beköpéseit, és igyekszik minél többet „beköpni", olyankor a zenekar tust fúj, de nem veszik észre mindig, mint most is, hogy az beköpés, olyankor a tiszt morcos, csak akkor billen helyre, ha a katona, aki a csicskása, figyelmezteti a zenészeket) Ma csütörtök van?
KATONA (megmondja a naptári napot)
SZÁZADOS Az jó, az egy rendes nap. Nem olyan, mint a (Egy másik nap) azt mindig utáltam, akkor volt a latinóra. (Szünet, nézelődik) Miért vannak itt ennyien?
KATONA Előadás volt, amikor elfoglaltuk.
SZÁZADOS Nagyon helyes. Ennyi embert még egyszer sem tudtunk összeterelni. Akkor olvasd be a mesét. Remélem, hogy nincs lámpalázad. (Röhög, tus; leül az asztalhoz)
KATONA (olvas) Lakosok, dicsőséges hadseregünk történelmi küldetés folytán el vagytok foglalva. A mi dicsőséges hadseregünk a Föld legerősebb és legbékésebb hadserege, elhozta nektek a jólétet, a demokráciát és a boldogságot…
SZÁZADOS Ezt már unom. Olvasd a végét!
KATONA (rövid ideig keres) Tilos: sötétedés után az utcán járkálni, ablakot kivilágítani, világos ruhát viselni, nyilvánosan berúgni, egy napnál tovább betegeskedni, kettőnél több lakosnak gyülekezni, rádiót hallgatni, napba nézni, aknára pisilni…
SZÁZADOS Aki aknára pisil, elszáll, mint a gólyahír… (Tus) Nevessetek nyugodtan, ezt azért mondtam. Aki bátrabban nevet, mától kezdve többet ehet. (Tus) (Fenyegető) De ha nem, azért mondom…!
KATONA Tilos továbbá…
SZÁZADOS Elég volt. A többit majd megtudják. Tévét nézni szabad, egyelőre nem kötelező. (Nézelődik a színen) Mi ez a slendriánság, úgy lóg itt ez a függöny, mint valami nyugdíjas felkötő. (Felhúzzák, Katonához) Kéne inni egy kávét.
KATONA (lentről) A büfében van.
MÁSIK KATONA Egy lány főzi.
SZÁZADOS Hozzon!
KATONA (lentről) Igenis. (Intézkedik. A kávét az igazi büfés hozza. Ha erre alkalmatlan, már az előadás előtt színésznő helyettesíti)
SZÁZADOS (lemegy az előszínpad elé, és megfelelő helyet keres, hogy a felszolgáló lányt mustrálhassa; közben:) Azt mondod, hogy folyt az előadás? És mit csináltak?
KATONA Itt ágáltak egy darabig, hogy zaj van meg ilyenek, amikor rohamoztunk, aztán kiszaladtak.
SZÁZADOS Meg kéne nézni. Mi? Mikor voltál utoljára színházban?
KATONA (zavart) Az iskolával… De már nem emlékszem… Aztán még volt egy csajom, aki azt hitte, hogy a színház a mániám, és úgy tett, mintha az ő mániája is volna…
SZÁZADOS Ahogy így elnézlek, megártott neked; a kultúra az élet rothadó gyümölcse. (Csicskás int a zenészeknek, tus) Hozd elő őket!
KATONA Igenis. (A színfalak mögé megy)
BÜFÉS LÁNY (félszegen hozza a kávét, egy katona kíséri, Századoshoz akarja vezetni, de az int, hogy vigye fel, botladozik, az egyik zenész elveszi tőle, és az asztalra teszi a kávét, amikor lemenne, és a nézők felé fordul, Százados tapsolni kezd, a katonái szintén, a lány le akar szaladni, nem engedik; ha a nézőkre nem ragad át a taps, kényszerítik őket, majd vastapsot parancsolnak, a lány szerencsétlenül áll a szín közepén, és elsírja magát, ekkor Százados felszalad a színre, megcsipkedi az arcát, és rácsap a fenekére)
SZÁZADOS Mi van na? Tán csak nem gyógyultál ki a havibajból? (Lány még ott szipákol egy darabig, aztán rájön, hogy nem törődik vele senki, és lemegy. Százados leül kávézni, közben behozzák az előző jelenet színészeit; Katonákhoz) Mi van ezekkel?
KATONA Ezek voltak a színpadon.
SZÁZADOS Ez valami egyenruha?
SZÍNÉSZ (POLGÁR) Csak jelmez; még nem tudtunk átöltözni…
SZÁZADOS (nézegeti őket, cigarettával kínálja) Üljenek le! (Leülnek, ki ahova tud, szorongatott helyzet) Színésznő nincs?
(POLGÁR) (színészek egymásra néznek, végül megint ő beszél)
SZÁZADOS Az egész színházban nincs egy nő se?
(POLGÁR) (bizonytalan) De van, csak ebben a jelenetben nincs.
SZÁZADOS Már azt hittem, hogy egy buzi színház. (Röhög) Na, és milyen a darab?
SZÍNÉSZEK (nem tudják, mi lenne a legmegfelelőbb válasz ebben a helyzetben, többen válaszolnak) Olyan, mint a többi. Ki lehet bírni. Elég jó. Semmilyen.
SZÁZADOS Miről szól?
SZÍNÉSZEK (mint előbb) Nem lehet tudni pontosan. Fallal kettéválasztanak egy falut. De ez a falu maga a világ… Igen, és az egész világ kecskét tart…
(II. ÍRNOK) JANCSI Ezt a rendező jobban tudja.
(POLGÁR) Jancsi, most minek kell…? Mi is el tudjuk mondani…
JANCSI (ártatlankodik) Mégis csak jobban tudja, hogy mit akart…
(POLGÁR) Te nem tudod, hogy miben játszol?
JANCSI Ha őszinte akarok lenni magamhoz, most sem értem az egészet.
(TISZT) Ne kezdjétek, nem veszitek észre, hogy ez más helyzet?
(POLGÁR) Azt hiszi, hogy a felesége körül forog a világ, mégiscsak lehetetlen…
(TISZT) Fejezzétek már be! Ez nem érdekel senkit.
JANCSI Most már tudjuk, hogy ki körül forog a világ…
(POLGÁR) Hogyhogy, most mire utazol?
JANCSI (helyesbít) Most is, meg máskor is…Te csak hallgass, te is rég csóválod a farkadat.
(POLGÁR) Én? Tudod mit? Ha csak ketten lennénk egy szigeten a nassosasszonnyal, akkor se kéne…
JANCSI Pofátlan vagy!
(POLGÁR) Most meg ez a baj…
SZÁZADOS Csend! (Kávézik, úgy hallgatja őket, mint a rádiót, megunta)
(TISZT) Azt kérdezték tőlünk, hogy miről szól a darab…
KATONA (ráemeli a fegyverét) A százados úr csendet parancsolt!
SZÁZADOS (Katonához) Hozd ide a rendezőt!
KATONA Igenis. (El)
SZÁZADOS (tovább kávézik) Na, még fecsegjenek. (Nem néz rájuk, a színészek hallgatnak, szemrehányó pillantások Jancsi felé) A civilizáció hanyatló korszakában a színház, a szexualitáshoz hasonlóan, élménypótlékká válik… (Tus, miközben mondta a fúvósok már készültek) Elég! Ezt olvastam valahol. (Színészek felé) Szép nagy marhaság mi?
SZÍNÉSZEK Nem értünk mi ehhez. Mindenkinek igaza van. Jó lenne hazamenni. (Nem lehet tudni, ki mondta)
SZÁZADOS Haza? Hogyhogy? Maguknál ez a divat? Félig lejátszanak egy darabot, aztán mikor megunták, hazamennek? (Szünet) Parancsunk van rá, hogy az elfoglalt területeken minden tevékenység tovább folyik, feltéve, hogy a lakosság nem tanúsít ellenállást. Tanúsított itt valaki valamit?
(TISZT) (mostanáig gondolkodott) Ha azt vesszük, hogy minden élmény élménypótlék is; mindenesetre a szexualitás aktív…
SZÁZADOS (közbevág) Az attól függ…
(TISZT) (siet továbbmondani) Na, de akkor mi a színház a nem hanyatló, szóval a felemelkedő korszakban? (Boldog, hogy be tudta fejezni)
SZÁZADOS Maga szokott olvasni?
(TISZT) (győzedelmesen végignéz a társain) Természetesen!
SZÁZADOS És? Nem érzett még semmit? Valami rendellenességet? Hogy nyomja valami… (Mutatja)
(TISZT) (zavart) Nem…
SZÁZADOS Lappangó… (Nyomás; mutatja) Gyógyíthatatlan.
RENDEZŐ (hatvan körüli Katona hozza, nem tudja hogyan köszönjön, bólint) Kérem, én nem vállaltam azt a darabot, rám kényszerítették, már annyi baj volt vele; jó, hogy nem kasszadarab, de nem is időszerű; és a hármas egység, kérem, hol van itt hármas egység… Már régen szerettem volna kimondani, és kénytelen vagyok, kérem, a szerzőnek valamilyenfajta rokonsága van…
SZÁZADOS Elég! Akarjuk látni.
RENDEZŐ Holnap is van előadás (Bizonytalan), gondolom…
SZÁZADOS Hol leszünk mi holnap…
RENDEZŐ Hogy most kezdjük elölről? Mit szólna a közönség?
SZÁZADOS Legalább jobban megértik. Évtizedeken át annyi mindent megismételtek nekik, és nem szóltak semmit. (Szünet) Kezdje mesélni, aztán meglátjuk.
RENDEZŐ Hát kérem, a darab tele van anakronizmussal, az egész világ kecskepásztor, de ismerik a telefont, aztán egy fallal kettéosztják azt a világot, szóval ez egy beteg ötlet, hogy miért, az a darabból ráadásul ki se derül, és akkor elkezdik gyilkolni egymást parittyával meg mindenfélével.
(TISZT) Ez már a második felvonás…
RENDEZŐ Na kérem… (Szemrehányó) Köszönöm, hogy kisegítettél… A cselekmény a fal egyik oldalán folyik, van benne egy katonatiszt, meg egy gyanús egyén, aki mindenkinek dirigál, és egy biológus; igaz, hogy évek óta előkerül a háború, de ez csak gazdaságpolitika…
SZÁZADOS Vicces… (Keményen) Folytassa!
RENDEZŐ (zavart) Kérem… És akkor megjelenik két nő, és rendeznek egy kisebbfajta orgiát.
SZÁZADOS Állj! Innen akarjuk látni.
RENDEZŐ (kínban van, tanácstalanul nézelődik) Én nem felelek… (Nézők felé) Meghalad engem… (Végre megtalálja) Felső erőnek engedek.
SZÁZADOS Hagyjuk ezt a demagógiát!
RENDEZŐ (mint a próbákon; elkéri a súgó vagy az ügyelő példányát, morogva olvas) Akkor onnan, hogy (Polgárra mutat) Őrnagy végre felvettem magával a kapcsolatot. Hívjátok be a lányokat! (Beállítják a jelenetet, Katona a háttérbe húzódik; Századoshoz) Talán parancsoljon a nézőtéren helyet foglalni…
SZÁZADOS Itt jobban érzem magam. (Rendező megadólag meghajol, széket adnak)
RENDEZŐ (miután mindenki elhelyezkedett, a nézőtér elsötétül) Tessék: őrnagy, végre…
POLGÁR (folytatja) Felvettem magával a kapcsolatot…
TERI Én vagyok az összekötő? Ahhoz képest eléggé elhanyagoltok.
TISZT Kisorsoljuk végre a lányokat?
TERI Te csak töltögess magadnak, unom a józan pasasokat.
POLGÁR (I. Írnokhoz) Mondd csak, fiam, nincs neked egy harmonikád?
I. ÍRNOK Nincs, de a szomszédban lakik egy vak muzsikus.
POLGÁR Na azt hozd ide! (Írnok el)
BIOLÓGUS (már bent volt, felordít) Miért?
IBI Jaj! (A szívéhez kap)
POLGÁR Megijedtél, angyalka? (Feláll) Mi van magával, tudóskám?
BIOLÓGUS Nem bírom…
SZÁZADOS (a játéktérre megy, Biológushoz) Maga kicsoda?
(BIOLÓGUS) Ebben a darabban tőlem folyton ezt kérdezik. Van szerencsém bemutatkozni. Kovács Emil első osztályú színész, papagájtenyésztő és szenvedélyes horgász.
SZÁZADOS Menjen ki!
(BIOLÓGUS) Tessék? Miért?
SZÁZADOS Semmi köze hozzá. (A többiekhez) Átveszem a szerepet. (Katona kivezeti Biológust)
POLGÁR (súgó dolgozik) Mit nem bír?
SZÁZADOS Én? Épp, hogy nagyon is bírom… (Ibi mellé ül)
POLGÁR Megírta a nyilatkozatát?
SZÁZADOS Mit? Megírtam, annyi nyilatkozatot írtam, egy hétig fűthetnénk vele, most szeretnék kikapcsolódni, és innék valamit.
POLGÁR Maga, úgy látszik, nem akar bennünket megérteni. (Tölt a Századosnak)
SZÁZADOS (fenyegető) Tessék?
(POLGÁR) Bocsánat, ez van a szövegben.
SZÁZADOS Jó, jó, tudom.
POLGÁR Honnan tudja?
SZÁZADOS (elképed) maga megőrült?
(POLGÁR) Kérem… ez is a szöveg. (Rendezőt keresi, nem találja)
SZÁZADOS Minek néz maga engem?
TERI Semminek… Semmi rossznak.
POLGÁR Egyáltalán nem nézi magát. Mozgás! (Ki kéne dobnia a Századost, de nem meri, koccintani próbál vele)
TERI (hol egyikre, hol másikra néz) Hogy ez az ember mit rendetlenkedik… Miért nem viselkednek jól az ilyen férfiak… (Simul) Ezen már annyit gondolkodtam…
POLGÁR Inkább igyunk!
SZÁZADOS Ez is szöveg?
(POLGÁR) Igen.
SZÁZADOS Na, végre valami értelmes. (Isznak, kiköpi az italt) Mi ez a moslék? Meg akarnak mérgezni! Falhoz az egész bandát! (Fény a nézőtéren, színészek arccal a falnak, Százados végigsimítja Ibi farát) Hol a rendező?
RENDEZŐ (színfalak mögül jön) Kérem, ez kellék…
SZÁZADOS (odaadja a maradék italát) Igya meg!
RENDEZŐ (miután undorral megitta) Színpadon nem lehet szeszes italt inni.
SZÁZADOS Miért ne lehetne?
RENDEZŐ Részegen nem lehet dolgozni. A színház munka, a mi munkánk, úgy, ahogy magának is… Nem tudom, mi a munkája. A háború… Kérem… Én megmondtam, inkább függesszük fel az előadást. (Százados int Katonának, hogy állítsa falhoz Rendezőt is, megtörténik) Tiltakozom!
SZÁZADOS (kényelmesen leül az egyik íróasztalhoz, felrakja a lábát) Úgy, úgy, csak ügyesen… Látja, ez a demokrácia fatális félreértése. Ne búsuljon, mással is előfordul… (Szórakozottan huzigálja, majd visszalöki az asztal fiókjait, papírrepülőket talál) Hallja? Rendező! Hátra arc! (Felé dob egy repülőt) Ez meg mi a fene…?
RENDEZŐ Kellék…
SZÁZADOS Leülhet. És mit csinálnak vele?
RENDEZŐ Engedje meg a többieknek is.
SZÁZADOS Miért? Egyébként nem hajlandó? Gratulálok! A szolidáris érzés a korral csökkenni szokott. (Tus, Százados leinti) Most beszélgetünk…
RENDEZŐ Lehet, hogy nálam is már csak maradék…
SZÁZADOS (járkál, kezében repülő) Ó, kénytelen leszek tiszteletet érezni maga iránt. (Rendező kételkedve nézi) Őszintén…! (Többiek felé) Hátra arc az egész bandának! (Katonához) Hozzál abból a vörösből, amit tegnap vettünk tartalékba. (Rendezőhöz) Vagy inkább fehéret inna? (Katonához) A miseborból is… (Katona el) Csak éppen unalmas folyton tisztelni valakit. Mit szól?
RENDEZŐ Nem tudom…
SZÁZADOS Nem volt alkalma, mi? Hát igen… Fukar élet… Egyszer csak kiderül, hogy nagyon is egyedül vagyunk…
RENDEZŐ (tétova) Igen…
SZÁZADOS Mint a tisztelet tárgya. (Megcélozza Rendezőt, de aztán Ibinek dobja a repülőt, aki viszonozza)
RENDEZŐ Biztosíthatom, hogy én nem így gondoltam…
SZÁZADOS Nem firtatom. (Katona behozza a bort, és tölt mindenkinek) És mit csinálnak a repülőkkel? (Felszedi a repülőt)
RENDEZŐ (kényszeredetten) A szerző parlagon hagyott ötlete, ki akartam húzni, de az egész darabban ez volt az egyetlen valamire való…
SZÁZADOS És?
RENDEZŐ Semmi… Benne maradt. (Szünet) Lebeg. Nem találja a helyét…
SZÁZADOS Szegény… Keressük meg neki… Hm? Mit szól? Közösen. A mi kis baráti közösségünk… Szeretetben az erő… Sok lúd disznót győz… Minél koszosabb a disznó, annál jobban vakarózik… (Tus, leinti) Ez folklór… Na?
RENDEZŐ (bizonytalan) Lehet…
SZÁZADOS (lelkes) Na úgy! Szeretem, ha ilyen határozott. (Koccint) Egészségére! (A többiek felé emeli a poharát, Ibi kihívóan viszonozza, a többiek merevek, isznak) Ez azért más egy kicsit. Igaz? Rendező? Unja az egészet, mi? (Katona megtölti a poharakat)
RENDEZŐ (bizonytalan) Nem…
SZÁZADOS Biztosíthatom, hogy én is. De dolgunk van még, nem hagyhatjuk itt a parlagot! (Rendezgeti a papírrepülőt) Ez az… (Eldobásával egy időben kiáltja) Felderítők! (A színen a katonák, a zenészek is hasra vágják magukat, reflexszerűen néhány színész is lefekszik; a jelszavak gyorsan követik egymást) Sztálingyertyák! (Vakító fény a teremben, a nézőtér felé dob repülőt) Bombázók! (Katonák a nézőtéren hasra) Harci gépek! Hátország, repülőgyártást fokozni! Még gyorsabban! (Az erős fény fokozatosan kialszik; leül) Baj van… (Iszik, az első korty után eszébe jut, és koccint Rendezővel; szemrehányó, nézők felé is) Ez maguknak légó? Rendet kell teremteni! Ha nem rohannánk úgy…! Na de majd a választmány. (Feláll, Katonához) Gyújtsátok meg a lámpát! (Sárgás fény a nézőtéren, a nézőkhöz) Javaslom, hogy válasszuk meg a mindenható egyszemélyes választmányt. (Katonákhoz) Hívjátok be a némát, (A közönséghez) a hőst, aki az elnyomók jármában sínylődött, akinek kitépték igazat szóló, lázadó nyelvét (Megjelenik Néma; torz szörnyeteg, civil ruháján rengeteg katonai kitüntetés csilingel, időnként kitátja üres száját és mutogatja meredő üres fogait), és akit mégsem sikerült elhallgattatni!
NÉMA (ordít)
SZÁZADOS Ő a mi jelöltünk, akit szívünk őszinte melegével megválasztásra ajánlunk, s rendért, a jólétért és prosperitásért! Más javaslat? Nincs. Szavazás alá bocsátom. Valaki ellene? / (Ha igen) Külön véleményeket írásban kérjük. / Valaki tartózkodik? Akkor egyhangúlag! (Némához) Gratulálok! (Katonák tapsolnak, tus, vastaps, Százados Némát a rivaldához vezeti)
NÉMA (hajlong a nézők és Százados felé, időnként ordít, vigyorog, egy lendületes túlszámított meghajlásból seggre vágja magát, felszedik)
SZÁZADOS Javaslom, hogy ezt a fényes választási győzelmet ünnepeljük meg felvonulással. (Rendezőhöz) Hol az a vak harmonikás?
VAK (bejön, Százados odamegy hozzá, fölemeli a szemüvegét, lát) Kukucs!
SZÁZADOS (a többi zenészhez irányítja) Vegyétek kezelésbe!
VAK (a zenészekhez) Ez egy zenekar?
EGYIK FÚVÓS A dobost kilőtték, a többiek meglógtak, hármat elszipkázott az ezredes.
MÁSIK FÚVÓS Csak kettőt.
EGYIK FÚVÓS Legyen a tied a nagyobbik darab…
(Rendeződnek a felvonuláshoz, sorrend: Vak, Fúvósok, Néma, Százados
és Ibi, Katona stb., a többiek némi kényszeredettséggel)
SZÁZADOS (Ibihez) Legyen a párom ezen az örömünnepen! (Átöleli és megfogja a seggét, Ibi vihog)
JANCSI (II. ÍRNOK) (neki akar menni a Századosnak) Azt hiszi magának mindent lehet? Ez a hölgy a feleségem!
SZÁZADOS (némi undorral Katonához) Vigyétek ki! (Viszi)
IBI (anyáskodva) Jancsikám… (Századoshoz) Ne bántsák…
SZÁZADOS Szó sincs! Allergiás vagyok a hősi halottakra. (Ibi belékarol)
(Zenészek helyben totyognak egy kicsit, azután elindul a menet; indulót énekelve körbejárják a nézőteret, majd visszamennek a színpadra)
SZÖVEG Szép az élet, ha rend van,
Ha a szánk e helyén van.
Lóf előle szalámi,
Alig győzzük zabálni.

A jelszavunk a lúdnyak,
De még sokan alusznak,
Nekik szól a trombita,
Ne rágjanak álmukba’.
SZÁZADOS (miután visszaérkezik) Hol a poharam? (Iszik) Kimerítőek a közügyek. (Ibihez) Nem fáradt el, drágám?
IBI Egy kicsit…
SZÁZADOS (Rendezőhöz) Mondjuk, hogy itt a vége az első felvonásnak, rendező, átengedem a terepet. (Némához) Parancsoljon tisztelt… Foglaljon helyet a választói között. (Néma nem mozdul, a kitüntetéseit mutogatja) Ja, igen, elfelejtettem… (Katonához) Hozd a plecsnit! Minden felszabadított helységben ő volt a jelölt, választás után jár neki… (Katona hozza a kitüntetést. Százados felteszi, fellöki Néma karját, mint a boxnál, tus) Éljen! Éljen! Na úgy… (Ibihez) Gyere, édes… (Ibivel el, Néma leül az első sorban. Visszaállítják a felvonulás eleji színt, sorozóbizottság, I. Írnok beszólít egy újoncot, fáradtak, unják, közben eltelt néhány nap)
I. ÍRNOK Vetkőzz! Oda állj! Ne lóbáld itt magad! A fogadat…! (Lehúzza a szája szélét, azután mérni kezdi, mint a felvonulás elején)
ÚJONC Hová küldenek?
I. ÍRNOK Nem tartozik rád. Ahova kell.
ÚJONC Tudom. De hova lehet még? Minden oldalról közeledik a tűz.
POLGÁR Te olyan kis dumás vagy? Ilyennek való a szolgálat. (I. Írnokhoz) Mehet!
ÚJONC (miközben öltözik) Nem hallják a dübörgést? Nincs már ellenfél, csak tűz van mindenütt.
POLGÁR Haditörvényszék elé kívánkozol? A következőt!
(I. Írnok az ajtóhoz indul, az ajtó felpattan, és vegyes tömeg tódul be,
öregek, gyerekek, nők, az újoncozásra várók stb.)
POLGÁR (kiabál) Kifelé, mit akarnak itt? Ez katonai terület! (Akik elöl vannak, egy pillanatra ledermednek a hangtól, de a hátsók, akik igyekeznek befurakodni, lökdösik őket, és bár le vannak meredve, csoszogva, szinte csúszva egyre közelednek a bentiek felé, közben újabbak kerülnek előtérbe; Írnokokhoz) Állítsátok meg őket, hajtsátok ki!
ÉLES HANG A TÖMEGBŐL Értünk kezdtétek a háborút? Ha nem, akkor minek?
MÁSIK HANG A tűz behajtott, bár ki tudja, mit érnek ezek a falak…?
POLGÁR Kimenni, vagy erőszakot alkalmazok! (Kínos, morajló röhögés a tömegből)
HANG A TÖMEGBŐL (1) Mi voltunk a hódító nép! Most az ellenségé lettünk? Vagy mindig is annak tartottatok? (2) Inkább csak maradjunk csendben mindannyian…
POLGÁR (Tiszthez) Jöjjön! (A tömeghez) Engedjetek! Mi történik itt? (Az ajtóhoz merészkedik, amit időközben becsuknak azok, akik utolsónak jöttek be, kinyitják, szemet tépő fényesség árad be és hőség, ennek megfelelő reakciók. Visszatántorodnak, bevágják az ajtót. Polgár és Tiszt igyekszik kikeveredni a tömegből, amely jámbor, nem terpeszkedik feleslegesen. Polgár addig ismeretlen hangon) Az épületet óvóhelynek nyilvánítom… (Csend van, csak kintről hallatszik be morajlás, már távolról, de nagyon határozottan. Ebben a csendben felhangzik egy csecsemősírás, az a fájdalmas, tehetetlen és megállapíthatatlan fajta, nem lehet tudni, hogy a gyerek a színpadon vagy a nézőtéren sír, Polgár és Tiszt egy ideig nem törődnek vele, egymást nézik tanácstalanul, Írnokok őket nézik, a tömeg magával van elfoglalva, vackolódnak, leülnek, lefekszenek, esznek; Polgár bűnbakot keres a tehetetlenségére, hirtelen a tömeg felé fordul) Hallgattassátok már el azt a gyereket! (Nem válaszol senki, a gyerek tovább sír)
I. ÍRNOK Nem hallottátok? Kié a gyerek? (Nem válaszol senki, a gyerek tovább sír; előző tevékenységek a tömegben)
SZÁZADOS (a szín megvilágítatlan részéről a rivaldához megy; a nézőkhöz) Vigyék már ki azt a kölyköt! Minek kellett idehozni? Micsoda szokások…!
KATONA (lentről) A nézőtéren nincs gyerek, százados úr.
SZÁZADOS (keres valakit, talán a rendezőt, nem találja, végül Polgárra néz, aki már előzőleg őt nézte. Polgár megvonja a vállát, abban a pillanatban a tűz zaja túlharsogja a csecsemősírást, a fény kialszik, időnkénti felvillanásnál nagy recsegés közepette látható, hogy a színpadi épület egyre apad, s a szereplők eltűnnek. Jól időzített generál sötét után derengő hideg fény világítja meg a színpadon lévő halmot)
BIOLÓGUS (a hamuból tápászkodik elő, rongyos, koszos stb., valameddig ül, körülnéz, a hamut tapogatja, feláll, a lapos pusztaságban olyan, mint egy torony, járkál, elcsodálkozik, nézelődik, egyre izgatottabban; rekedt) Hahó! (Hamut köpdös) Tudok beszélni! A fal is összeomlott… megszűnt a munkahelyem… (Kínosan nevet, köhögés lesz belőle) Tudok beszélni… Kivel? (Szünet) Hiányoznak azok, akik gyötörtek? A magányom közöttük? (Szünet) De ez más… (Crescendo) Magány nincs a többiek nélkül! (Hadar) Akkor miért maradtam itt? Miért hagytatok itt? (Szünet, szabatosan) Mit akarhatok itt? (Hadar, és kapkodva kutat valami öngyilkos szerszám után) Csak az marad… Ha nem marad semmi… Amíg lehet, ameddig képes vagyok… Be kell végeznem, amíg az eszem ép… (Minden széttörik a kezében, kést talál, magába akarja döfni, úgy hajlik el, mint egy szál drót, eldobja, kimerült, szerencsétlenül nézelődik, feltápászkodik és újra eldobja a kést, messzebbre) Valami bajom van vele? Van valami bajom? Akkor élni akarok! (Szünet) De nincs, nincs semmi… (Elmegy a késért, visszahozza, megint el akarja dobni, de nem tudja, mit kezdjen vele, végül babrálja, majd kiejti a kezéből, és siet elfordulni attól a helytől, ahová esett, egy pontot néz) Megmozdult! Megmozdult! (Odarohan, és kapkodva igyekszik kiszabadítani) Meleg! Ember! Egy ember. (Rászorítja a fülét) Él! (Ott kapar, ahol a fejét sejti) Mi van, ha férfi? Előbb-utóbb meg kell ölnöm… Vajon más nincs? (Lázasan kotorászik összevissza, de nem talál senkit, végül némi derűvel visszatér) Ó, dehogy ölöm meg, dehogy… Ő öl meg engem…! (Módszeresen nekilát a test kiásásához, kiemeli, a hátára fekteti; el van bájolódva) Egy nő…! Talán még szép is… Nem tudhatom, amíg nem mondják mások… Sosem fogom eldönteni… És nem kell választani… Neki sem… (Eltűnik egy mélyedésben, vizet hoz valami elszenesedett növényi maradékban, közben) Mint a párzásra összezárt nyulak, de nem taszít, nem érzek semmi kényszert, csak a hormonokét, az pedig azonos velem, és jó… (Hozza a vizet, felemeli a nő fejét és megitatja, visszafekteti, gyöngéd, a maradékot megissza; a nő tovább alszik) Hm… Alszik… (Cirógatná) Lehet, hogy szeretem? Hogy szerelmes vagyok? Talán mindig őt kerestem… Ő pedig várt… (Körülnéz) Hiszen itt vagyunk az elmúlás küszöbén… Ketten…?! De vagyunk! (Lelkes) És nagyon sokan lehetünk; tízen is, meg az unokáink, és mind az én fajtám! (Lemondó) A fajtám… Ez a tátott szájú, mélázó, akiből hiányzik a dörzsölt életrevalóság, a feleslegesség érzésével küszködöm, amit ez a rettenet nem tudott kigyógyítani… És mindig igazodtam az együttélés korlátaihoz, miközben megteremtőik röhögve lökik félre őket… (Kiabál) Miért maradtam itt pont én?
NŐ (erélyes hangon) Alszom!
BIOLÓGUS (boldog) Megszólalt! (Szünet) Hiszen itt vannak az ő génjei is, az önzés elfeledtette velem… (Szünet) De az unokáink testvérszülőktől származnak majd… Néhányuk kétely és fenntartás nélküli boldog idióta lesz, akik töményen tudnak élni… Mások, a túlfokozottak, megőrülnek; és marad az általános középszer büszke melldöngetéssel, hogy íme, ők az emberiség…!
NŐ Soha nem fogom kialudni magam. (Feláll, a ruháját rendezgeti, az a színésznő játssza, aki Terit, de nem kurva kinézésű, lényegében szép) Az a mániája, hogy magában beszél? Úgy tudtam volna még… Egyáltalán, hogy kerül maga ide?
BIOLÓGUS (kínosan mosolyog) Hova?
NŐ Mellém, hogy itt maradhasson, amikor aludnék…
BIOLÓGUS (kínban van) Nézzen szét…
NŐ Mit nézzek? Hol vagyunk?
BIOLÓGUS Azt hiszem, sehol… És csak ketten vagyunk.
NŐ Nem igaz! (Ököllel veri Biológus mellét)
BIOLÓGUS (békésen védekezik) Körülöttünk minden csak hamu…
NŐ (újra körülnéz, levegő után kapkod) És nekem akar unokákat…? (Rekedten, kínosan röhög; nyersen) Nincs méhem, nem tudok gyereket csinálni… (Szemben állnak lemerevedve, majd Nő térdre roskad és zokog, Biológus letérdel vele szemben, vigasztalólag nyúl felé, de a nő két karhossznyira van tőle, és tehetetlenül ejti le a kezét; mozdulatlanul térdepelnek, amikor lemegy a függöny)
SZÁZADOS (kimegy a függöny elé) Na, ezt is láttuk… További előadásokat újabb rendelkezésig betiltok. Most behúzott nyakkal a fal mellett mindenki szépen menjen haza. Remélem, mire a teremből kiérnek, elfelejtik ezt a sok marhaságot. A reggelt aggályoskodás nélkül, odaadó munkával ünnepeljük. A demokráciáról mi gondoskodunk. (Katonáihoz) Távozáskor ellenőrizzétek a zseblámpákat, az égőt, vagy az elemet vegyétek ki! (Vigyázzba vágja magát) Jó éjszakát, emberek!
KATONÁK (kórusban, katonásan) Békés nyugodalmat, százados úr!
(Százados kilépdel, kigyúlnak a nézőtér fényei)

Vége


Sepsiszentgyörgy, 1984 novembere


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Osváth Gábor


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.