Vers, próza / És néhány haiku... 17.

Zalán Tibor
És néhány haiku... 17.[2014. május]



Fekete varjak
fekete göröngyökön
fekete tavasz

*
Kitépte tollát
a madárnak Csak bámul
mikor égbe hull

*
S a táj Nincs benne
élet Lehetne lány a
kútnál De nincs ott

*
Törékeny béke
Ahogy közeleg hozzá
úgy távolodik

*
Rongy állomások
részeg fényében hagyja
maradék múltját

*
Árnyék integet
a teraszon túlról s a
sárga ház ragyog

*
Túl korán elment
mondja Túl soká maradt
mondja Kihátrál
*
Leül a kőre
Lassan világosodik
Hallgat Bevallja

*
Távvezetékek
húrján pendül a madár
Halálos zene

*
Fojtogat ez a
cseresznyevirágzás A
szép megbetegít

*
Otthagyta pedig
szüksége lett volna rá
Nincs miért Nincs csak

*
A sínek között
sárga virág nő Vonat
fütty a sírokon

*
Meddig emeli
a súlyt maga sem tudja
Vérzik a karja

*
Hogy ott van tudta
Nem akarta látni Állt
Háttal kérdezett

*
Két levált talpú
bakancs a párkányon Két
beteg üzenet








Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Zalán Tibor


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.