Vers, próza / Őserdő ez

[Látó, 2005. december]

Őserdő ez, sárból, vasból, betonból,
mérges plasztikvirágokkal tele,
az élő zöldet fém s kő nőtte be,
mélyében a dzsungel törvénye tombol.

Vér szennyezi fekete lángu Napját,
forgószél tépte, komisz ég alatt
csupa kegyetlen, karmos árnyalak:
fenevadak egymást marják, harapják.

A boldog Isten művéből mi lett?
Ez nem az Éden: Hollywood szülötte,
agyát szesz és hasis borítja ködbe.

Uram, tekints teremtményedre: látod,
megrontaná egész roppant világod.
Felismered még benne képedet?