Vers, próza / A borcai zongora

Aurel Dumitraşcu
A borcai zongora[2016. június]




Zongoráztál tavasszal és ősszel. Kiegyenlítetlenek
maradtak azok a koncertek – keresztelő szent jános
feje bármikor tanúsítaná ezt. Mindketten néztük
anyám a nyugdíjából vett egy manzárdot nekünk
anemónákat és páfrányt. De nem tudtam megérinteni
egyszer sem az ajkad: senki vagyok és senki vagy a
sakktábla üres. Elvesztünk a tenger vénái közt és
éhesen tértünk meg újra a homokra feküdtünk az
éjszaka megijedt tőlünk. Nem nyúltam hozzád –
keresztelő szent jános feje bármikor tanúsítaná ezt.
Úgy éltünk hogy verseket szavaltunk magunknak.
Majdnem senki sem jött el meglátogatni minket.


JÁNK KÁROLY fordítása


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Aurel Dumitraşcu




Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.