Vers, próza / A falu melyben anyánkat látni

Aurel Dumitraşcu
A falu melyben anyánkat látni[2016. június]




Egy város megosztja az ember szívét. Nem beszélsz
nem üvöltesz csak úgy teszel mintha nem vagy
egyedül csak úgy teszel mintha. És csak a harmat
jár a negyedekben mint a becsiccsent menyasszonyok
és majdnem senki sem veszi számba.
Mégis azt mondod: vannak dolgok amikhez kötődünk –
egy alma egy erdő egy folyó egy más élet emlékei.
El akarsz menni. Hány napja már hogy az ősz
megvakulóban hány napja hogy egy fészek ide-oda
csapódik csillagok között. Van egy ikonod amit
senkinek sem mutatsz meg csak neki áldozol mindig
vele vagy.
Végül is azt mondod: – Egy hegyi faluról készült
fénykép. Látod? Az oda tartó ösvényen anyánk
gyalogol.

JÁNK KÁROLY fordítása



Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Aurel Dumitraşcu




Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.