A szerzőről:
Jánosházy György |
Ezek a ványadt, furcsa Krisztusok,
kik félrebillent fejjel és meredten
függnek a durva, részvétlen kereszten,
e réveteg, aszkéta Krisztusok,
s ezek a fancsali, keserü szentek,
örök imák között, kővé fagyott
tekintettel s gesztussal állnak ott
ezek az ásatag és suta szentek,
nevetni kell, oly báva-primitívek –
de őszinték és tiszták, mint a gyermek,
s a magasból angyalkák énekelnek,
kopott dicsfényük láthatatlanul
villogni kezd, ezer kis lángra gyúl,
és meleg fénnyel tölti meg a szíved.
Kinyomtat | E-mailben tovább küldi |
Jánosházy György |
Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.