Vers, próza / A nagy kaland párlata

Czegő Zoltán
A nagy kaland párlata

mint valami ember-barom

Közel hetven esztendőt váslattam el
bűnben és jóságban, vágyban és hitben –
úgy töltöttem időm, borom,
mint valami ember-barom
egy grönlandi sitten.

Itt jobb nem lehettem.
S a világ se vélem
semmi szinten.
És most tuszkol egy erő
a kelletlen Titok felé – – –
– De mégis, miért volt ez az egész, Isten?

Az utolsó, amit megvallhattam kétségbeesetten:
– Irtózatos! hisz itt lenn marad minden,
amiben hittem!

Az utolsó, amit meghallhattam:
– Nyughass, élhetetlen!
Jobb lesz neked itt fenn.

2007. aug. 8.


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Czegő Zoltán


A szerzőtől még

   Elrendelés
   Imázó lángok (Versek)


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.