Vers, próza / Alkoholóda

Peer Krisztián
Alkoholóda[2021. október]






Akkor még ittam, mint minden rendes ember,
létezett lelkesedés, érdemes arra,
hogy előcsaljam, kicsikarjam.
De már szokássá érett a hajlam.
És a hátam mögött, nyilván úgy, hogy azért halljam,
megegyeztek a barátok abban,
hogy baj van.
Mit érdekel? Mindegyik részeg.
Bagoly mondja a verébnek!
Csak sajnos igazat adtam nekik,
de bíztam is magamban, pedig
egyszer a Szerb utcában konkrétan beszartam.

Milyen jövőből tudnék örömöt lopni vagy akár kölcsönkérni most?
Vagy legalább dühöt. Még 15 perc fontosságtudatot.
De már elköltetett, ami megadatott.
Megér ez a vers ekkora egészségügyi kockázatot?

Nem voltam már a régi,
de még olyan sem, amilyen most vagyok.
Ezt már az alkohol csinálta belőlem.
Még csak félig voltam tele, de már beletörődtem.
Minden alkoholistát bedarál
a mindennapi menetrendszerű kijózanodás.
Alkoholista nem voltam sosem,
mindig kibírtam napokat, csak olyankor nem kommunikáltam.
Ódának indult, elégia lett – maradhat?
A hatását szerettem, nem az ízét.
Vajon milyen lehetett a hatása fiatalon,
amikor még nem kellett újra fiatalnak éreznem magam?
Most, hogy már az ízét is tudom kívánni,
minek bohóckodnék alkoholmentes sörrel,
sör nélkül nem bohóckodom.
Már nem iszom, illetve csak ünnepek alatt ihatok,
mégsem akartam inni, csak lekéstem a vonatot,
és írással terelem el a figyelmemet,
milyen figyelem lehet, ha így el lehet
szenteste ide, szenteste oda,
ha részegen érkeznék, inkább ne is.
Egyiket sem érzem, mindkettőt számolom,
114 nap után a harmadik.

Rossz a kedvem, attól sem jobb, ha másé rossz miattam.
Amikor még ihattam, nem becsültem meg eléggé, hogy ihattam.

És amikor ittam, szeretet volt bennem.
Pengeni akart a régi gitár,
hát engedtem,
sms-ben üzengettem, kizengettem,
reggelre lecsengett.
Akkor már látszott, hogy rossz lesz a vége.
Egy seggel az ember két lovon nem ülhet.
A sokszor újratöltött aksik gyorsabban merülnek.
És lám, a ragrímek is előkerülnek.
Sőt, érzelmek is, idézőjelbe téve.

Nyíltan ölni magam:
ezt örököltem.
De közben persze fiatalokkal pörögtem.
Jobban is, mint ők:
óvatoskodók, ügyetlenkedők.
Akiket az úristen kiköp.
De ma már nem tennék ilyet.
Már jó a ragrím is. Vagy még jól jöhet.
Kitölteni a fehér foltokat.
Egy utolsó korty.
Megjött a vonat.






Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Peer Krisztián


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.