Vers, próza / Alma egyedül

Orcsik Roland
Alma egyedül

[2011. május]

„Nincs női ördög, éppúgy, ahogy női angyal sincs”
(Otto Weininger)

Nő vagyok, művelt, mosolyomra büszke.
Hervadok otthon, s a szobám kalitka.
Háziasszonyként, lebutítva kellek,
ez a szokásrend.

Ennyi lennék én? Unalom emészt föl,
míg a férjecském lobogó dicsőség-
én liheg éppen; diadalra vágyom,
dús ölelésre.

Ó, gonosz lettem, negatív szereplő.
Nos, kövezz csak meg, daliám, te sem vagy
más, beléd látok, csalogat virágom.
Térdre parancsol.


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Orcsik Roland


A szerzőtől még

   Tükördarab


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.