Vers, próza / Altató

Horváth Benji
Altató

[2011. május]

Ha tüsszent egy csillag,
összecsúsznak a birodalmak,
nyúlnak, fognak, nyalnak, falnak,
vonulni kezd néhány osztag,
behódolnak az áramlatoknak,
képet fest egy belső állat,
cigicsikkek összebújnak,
csatornákban víz sistereg,
az évről leválik pár hónap,
sebek nyílnak, begyógyulnak,
mint egy titkos hátsó ablak,
virágnyílnak házak, terek,
rózsák csendben összenyalnak,
tenger terjeng, lusta éjszag,
összemaszatol az évszak,
az ember szeme félős, kerek,
ágyékában lepkék sírnak,
erdők írnak térképeket,
ágazódnak szét a szívben
pókhálók és történetek,
galaxisban gyomor korog,
ülnek hárman, ülnek négyen
emberek, kutyák és szörnyek,
képződnek a csonka törtek,
halottakra folynak borok,
omló tenger, gyászköpönyeg,
verekszik különbség, összeg,
kavarog a sűrű ünnep,
ásít kicsi gyerektorok,
madárcsontok szétzörögnek,
rókaszájban kicsi fürjek,
minduntalan vergődőek,
a szélben szemből macskák jönnek,
az árnyékok az utcán nagyok,
aludj, aludj, zajos öreg,
kint a szívek összegyűlnek,
szerelem lesz,
szomorú űr lesz,
egy csillag ha tüsszent.


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Horváth Benji


A szerzőtől még

   Áldás kezdőknek
   Apokrif
   Damiel a kútnál
   Gyilkos éji dala


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.