Vers, próza / Amikor tehetetlen

Kinde Annamária
Amikor tehetetlen

Álltam, az idő úgy
süvített mellettem.

Nő lettem, azután
megint ember lettem.

Könyveltem az álmot,
álmoztam a könyvet.

Józanra kábultan
nem hittem, hogy értem.


Felébredve újra
hitetlen nem értem.

Testvérem a ringben,
mi a jó a hitben?

Levegőt a lángnak –
Mondom, mert hiába.

Más sereget kerít,
más tűzhely a vágya.

Ennyi jut csak, innen
akárhová indulsz.

Hatvan légköbméter.
Vadanként már csak húsz.

Osonnak-csörtetnek
mindig ártatlanul.

Életem már példa:
jó vad holtig tanul.


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Kinde Annamária


A szerzőtől még

   Saját magánya
   De hol a szerelem?
   Patak
   Életszer
   Bálvány


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.