Vers, próza / Annyi

Fellinger Károly
Annyi
[2021. október]




Annyi a csillagom,
hogy egyet
elengedhetek közülük.
Anyám végre felül az ágyban,
majd járni próbál, nekidől a heverőnek.
Sírni szeretnék a boldogságtól,
de mi lesz, ha nem leszek ott,
és elesik szegény, s nem érti, miért.

Elmélyülten szállnak, keringnek
gondolatai fölöttem,
mint a lelőtt galambok,
visszahullnak a fejemre.









Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Fellinger Károly


A szerzőtől még

   a különbség
   Staféta


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.