Vers, próza / Apokrif

Horváth Benji
Apokrif

[2011. május]

Filmek gyűlnek, filmek,
hosszú árnyak a szívben,
dől az eső kint,
képek a test sűrűjében,
dőltbetűs Éden-felirat,
nincsen utána, csak a sivatag,
itt voltunk oly boldogok,
mondja a vén útitársad,
aki Hermész, Vergilius tán,
itt vetkőztünk szépen,
itt lettünk mi az Isten,
csöpp kicsi házunk,
csöpp kicsi szívünk,
csöppnyi szemérmünk,
itt vetkőztünk táncra,
már nem is emlékszem jól,
itt hallottuk először: hátha,
boldog vesztesek, ősz jött akkor,
bármi jöhet még,
mint ez a reggel,
furcsa szinopszis,
dőlt az eső szép karjaival ránk,
filmek gyűltek, filmek,
reszketeg ember, reszketeg ország,
valamit tettünk, valamit végleg,
bármi jöhet már,
s ősz jött, ősz jött
el az édeni évben,
megtettük hát, megtettük hát,
valamin túl már,
és az eső dőlt,
hátul aláhullt
angyalok űztek,
valami előttünk,
csöpp kicsi házunk,
csöpp kicsi szívünk,
csöppnyi szemérmünk
és ez az én, ez az egy,
a magány, a hideg,
megszületett.


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Horváth Benji


A szerzőtől még

   Áldás kezdőknek
   Altató
   Damiel a kútnál
   Gyilkos éji dala


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.