Vers, próza / Az éj fekete lovai

Jánosházy György
Az éj fekete lovai

[Látó, 2009. február]


Félelmetes fekete förgeteg:
vad mének dübörögnek a homályban;
az éj maga is reszket holtraváltan,
és megbolydult ebek üvöltenek.

Oly feketék, hogy nem is látni őket,
nem is füllel: rémült sziveden át
hallod a sok bősz, csattogó patát,
a Kozmoszt felverő, bomlott erőket;

körülharsogja, magával ragadja
ájult szived e pokoli vihar:
együtt dübög az éj lovaival

ott, ahol nincs már csillag, sem planéta,
nincs semmi, csak pár hajdani poéta
és elfelejtett régi vers cafatja.


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Jánosházy György


A szerzőtől még

   Alkonyati lovasok
   Valahol…
   Árnyak tánca
   Csillagom
   Szorítsunk még egyszer kezet!


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.