Vers, próza / Az örökítő

Láng Orsolya
Az örökítő[2021. december]


Reggelente jött és kitakart.
Fehér világot gyújtott, hunyorgott a fényben.
Őt osztották mellém, a biztos kezűt.
Nem fájt, bár ébren voltam végig.
Matatott rajtam meleg ujjbegyekkel, miközben
leplezetlen arcát tartotta elém.
A részvétlen összpontosítástól olykor
faragott maszkká álltak vonásai.
Máskor belepirult abba, hogy
gátat szabott időnek, elemeknek.
Nyílásaim betömte: testem
most zárt és hiánytalan, mint egy próbababáé.
Fejfájós restaurátor volt vagy a feltámadás
angyala? Nem jön többé.
Magát túlélni itthagyott magamra.




Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Láng Orsolya


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.