Vers, próza / Csak a pillanat…

Jánosházy György
Csak a pillanat…

Hogy múltba fordul másodperc alatt
friss élményünk! Még forró, eleven –
s egy pillanat multával nem marad
belőle, csak az emlék. Nincs jelen:

illúzió csak, és igeidő.
Mért is törjük magunkat oly csekély
öröm után, mely egy percig sem él,
s holnapra már hidegebb, mint a kő?

Mért is hazudik az emlékezet
sosem volt szép napokat, éveket,
üdvözítő, végtelen örömöt?

Az Idő hóhér-fogai között
nem lett belőle soha semmi más,
csak pőre vágy, keserves szomjazás.


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Jánosházy György




Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.