Vers, próza / Csak a szó nem rothad

Aurel Dumitraşcu
Csak a szó nem rothad[2016. június]




Vesztem volna el én is egy bolond szerelemben
a fekete cseresznyék alatt kék cseresznyékkel
takargatva az elme lapjait egy sárga tenger-
alattjáróban sírtam volna. Beszéltem vagy hall-
gattam éjszakáról éjszakára.
A sors kifosztottságával jöttek a szitkok a
reggelinél: a kretének és a márkik időnként
mondanak szép dolgokat is! Csakis provokáltan
éltem a vers színe előtt. Amikor megvakított.
Mondtam volna ennek a nőnek tudós dolgokat
mintha megállnék róma utcáin hogy rámutassak
egy vérfoltra valahol az égen: „Látod, a mi
csillagunk." A nagy dél napja. Köztünk a jó modor
szabályainak nincs értelmük.
Közöttünk kialudt lámpák.

JÁNK KÁROLY fordítása



Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Aurel Dumitraşcu




Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.