Vers, próza / Csillagom

Jánosházy György
Csillagom

[Látó, 2009. február]


Fák sűrű lombja közt nevetve
bujkál egy huncut fénysugár;
nem óriási, mint a medve:
parányi, mint egy mécsbogár.

Álmatlan, kínos éjszakákon
megcéloz titkon dévajul;
nyila elzsongít, mint a mákony,
amint égő szememre hull.

Kiszolgáltatva mord, idétlen
fantomoknak, komor sötétben
lelkem hazátlanul bolyong.

Hogy egyszer csöndes révbe érjen,
hű csillagom, szelíd vezérem
ez a sugárzó, kicsi pont.


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Jánosházy György




Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.