Vers, próza / Egy belső amulett

Lőnhárt Melinda
Egy belső amulett

[2011. június]



Jegyezd meg jól az évet,
a napot, hónapot,
a percet, másodpercet,
a jó pillanatot.
Jegyezd meg jól a várost,
utcát, házat, szobát,
mintha már utoljára,
úgy pásztázd újra át!
A tárgyak pontos színét,
méretét, anyagát,
bízd emlékezetedre
a dolgok zamatát!
Szorítsd a tenyeredbe,
szagold, ízleld, viseld!
Amit már megkóstoltál,
csak annyi a tied.
Ne vesszen ködbe semmi,
jegyezd fel jól magadnak,
s ha senki meg nem hallgat,
motyogd a csillagoknak!
Ha felnézel, emlékezz:
lyukas az égi bársony,
de te csak kutass bátran
a pincében, padláson.
Bizonyítsd: hallasz, láttál,
igazold: nem vagy néma!
Egy szót sem ejt ki torkod?
Hát vésd a kartotékba!
Mikor már nem lesz semmid,
s a hullám elragad,
sok apró homokszemből
gyúrod újra magad.
Mikor majd végre megjön
a végső üzenet,
ne félj, ne bízz, ne álmodj:
járd körbe kertedet!
Betanult titkos térkép,
Egy belső amulet –
Mondd újra, újra, újra:
Ez megmaradt neked.


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Lőnhárt Melinda




Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.