Vers, próza / Elemelt gyöngyök

Kántor Zsolt
Elemelt gyöngyök

[Látó, 2005. október]

Az ismétlés kék. A sűrűség is. Ha erre gondolsz, Naplóm, jól teszed, ha erre asszociálsz, erre a szintagmára, így benne lesz a kék színben Kierkegaard. Te biztos tippet kaptál a Szellemtől, aki lapozni fog, ha rákattintasz.
Naplóm, hallgass! Nincs neved. Úgy szeretnék egy könyvet, amit laponként az Ige kontrollálna. És teste lenne, valódi formája, illata. Folytatná Kapernaumot, Bethsaidát, Trakonitiszt, Szkütopoliszt, Auranitiszt, Pergét és Dekapoliszt. Kidomborodnának a hegyek a lapokból, mint bőr alatti erek, s a pulzust az Úr felügyelné.
A kék Biblia, sötétkék borítóval, világoskék lapokkal. Zöld könyvjelzővel, ha lehet. Ami a fű. És megírná a Logosz, hogy van hit ma is. Eljönne a lakásomba, és megjavítaná a zárat a kisszobában. Adna pénzt, hogy vehessünk hűtőszekrényt.
A félelem lila. Mert a kék pirosat kap.


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Kántor Zsolt




Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.