Vers, próza / Esernyő

Soril Miavoe
Esernyő[2021. november]



Azt álmodtam, hogy anyám
olyan volt, mint egy esernyő,
általában fekete,
összecsukva, befogva,
még esőben se nagyon láttam kinyitva,
de nem tudom, miért volt az,
hogy az ernyőnek még így összecsukva
is látszott minden egyes küllője:
Genie mama, Lie tata, Ţucă néni,
Vasile bácsi, Costan, Tăvala, Urdu,
Nică néni, Leontină néni, Silvie néni, Todorică néni,
Pavel bácsi, még Tănase is, aki akkoriban éppen
politikai fogoly volt.

Most megtisztítottam őket egyenként,
letörültem róla a zsírt, megragasztottam, kisuvikszoltam,
mintha csak újak volnának.
Fogantyúja is van az ernyőnek,
sétabot szerű alkotmány,
ezt örököltem,
nélküle igazán nem tudom, hogyan
jutottam volna idáig.

(Demény Péter fordítása)









Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Soril Miavoe


A szerzőtől még

   Ihlet


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.