Vers, próza / Este a Fekete-tengeren

Markó Béla
Este a Fekete-tengeren

Látó, 2011. január

Belülről forró tüskék, karmok, élek,
mint egy hatalmas, hullámzó gyomor,
beszív, megforgat, majd továbbsodor,
reszel s lekoptat, hogy már csak a lélek

marad belőlem, szertehull a többi,
finom homok és kagylótörmelék,
feljöhetnék s új testet öltenék,
de hagyom magam inkább szétpörögni,

majd összegyúrni egy csigát megint,
medúzát vagy sirályt, kedvem szerint
vagy úgy, ahogy az Isten alakít

s nem öl meg, de hogy meg-megránduló,
folyton vajúdó, ki-kitáruló
ágyékát ne lássam, hát megvakít.


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Markó Béla


A szerzőtől még

   Ahogy lebont s fölépít
   Verébnyi súly
   Átvezet
   Menetrend
   Talán örökre


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.