Vers, próza / Fényekből erdőt

Halmai Tamás
Fényekből erdőt[2021. november]



Hajnal előtt még egyszer összerozzan
két életünk: az egyik már romokban,
a másik, úgy hírlik, romolhatatlan.

Összehallgat a rémület a renddel,
aztán felébredsz. Körbevesz a reggel
világgal, súgván: Te jössz. Rajta! Kezdd el!

Hamarkodd el az összes lassúságot,
mit megismertél. Ez is, az is áldott.
Fényekből erdőt építesz, ha látod.

Vagy csak játszol szíves káprázatokkal?
Tervet a tudat mulatságból forral?
Éj adománya, ha napos az oldal?

A sosem-volt s az elhalt: más-más semmi?
Választól kérdés segít menekedni…
Jó, hogy a szemben Isten épp szemernyi.





Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Halmai Tamás


A szerzőtől még

   Jól van így
   Holtak hangján
   Kék napsütésben
   Talizmán


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.