Vers, próza / Fáradt kadenciák 5

Zalán Tibor
Fáradt kadenciák 5

[Látó, 2011. október]


Már július van Ne félj a fagytól
még ha érzed is valaki figyel
Fordulj a falnak hunyd be a szemed
Postaládád üres Nem vár üzenet

*
Táncol a kobra Közel az arcod
Beléd mart most a másikat tartod
Várod az éjszakát amit elhoz
melyben nem hallod már szeret – átkoz

*
Szánalmas mint egy kihűlt ószeres
reménytelen ahogy kettőt szeret
Egyiket hívogatja madárnak
Másikat szólongatja halálnak

*
Ez nem boldogság Csak szirénhangok
csábítanak hogy életté rendezd
ami már szétfolyt s mint a tintafolt
kéklik a lepedőn Hol hinta volt

egykor most rendezett kivégzőhely
áll Vársz az örökös múlt időben

*
Rájön hogy nem tud egyedül lenni
számolgatja hogy ideje mennyi
lehet vissza és a maradékhoz
hozzáadható-e amit még hoz

az idő De már nem akar lenni
Nézi magát tükrében a torzó

*
Játszani akar pedig már férfi
s a játék végén hangosan sírni
úgy mintha mindez csak azért lenne
mert ezt a partit elveszítette

holott már régóta benne lakik
a vágy hogy elzokogjon hajnalig

*
Valahol Valaki Valamit Még
Ilyenek jutnak az eszembe így
tünékeny leszek és bizonytalan
ház elé kidobott megutált lom

*
Ködöt eszik de rögtön kihányja
nagy az Isten de nagyobb a hiánya
Foltozott lyukas öreg kabátja
lábánál hempereg Ady Endre

*
Meg kéne tudnom mért néz bolondnak
bottal üt szívemre közben szólongat
miért hogy folyton elvéti nevem
Lehet túl hangosan emlékezem

*
Csönd van Nincs üzenet Napok óta
sem tőle sem róla sem felőle
Talán tengerben állt meg a posta
mi a hírt elment örökre hozná

*
Lassan épül vissza az életbe
sokáig volt a múlt tetszhalottja
Kenotáfiumát pipacs jelöli
nem fordul hátra de látja ami

mögötte maradt temetetlenül
Rossz állat mert ember Ebből se tanul

*
Már nincs köze hozzá de féltékeny
reszketés fogja el mikor rágondol
gyomra esik ki ha az agyán átfut
combjai közt egy koreográfus

*
Napraforgók Napra forgok én is
ne lássák hogy pipacs feketéllik
tekintetemben Mint komor bika
fordulok rá más asszonyaira

*
Kései vetés Nem lesz aratás
Sebemben vájkál Hitetlen Tamás
véremmel pingálja fel a falra
megváltók jobbra hitetlenek balra

*
S látod mégse voltál neki elég
Emlékeznél agyadba beleég
minden szó amit nem rebegtél el
Kemény a férfilét Öngyilkos bűnjel

*
Ködbe mormolja jobb sorsra szántalak
Hold alatt fák közt elvesző árnyalak

*
Nem várt üzenet Postaládád üres
Fordulj a falnak hunyd le a szemed
aludj Álmodban valaki figyel
Már július van Ne félj a fagytól


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Zalán Tibor


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.