Vers, próza / Gazember, belépő

Ozsváth Zsuzsa
Gazember, belépő

[2022. március]



 
Mint egy ég nélküli tettre,
kész örömmel s kárhozattal telve
repetáztam még a földi jóból
degeszre, hisz nem hat már e kóbor
szellemre sem dörgés-dorgálás,
sem szép szóra bírt mézes máz,
s bár lelkemet látják az istenek,
eldöntöttem, hogy gazember leszek.
 
Ám távol álljon tőlem mind, mi rút
és alantas és sötét, mint a kút,
mert gazságom útban van, akár művelt
földben a gyom. (Jobb kitépni. Művelt
lélek burjánja északi szél,
szabálytalan vasárnap, lapszél-
jegyzet.) Élni vagyok hivatott –
még ha ez problémás is legott.
 
Nem mint Richard; én csak szóért ölök,
mely elcsépelt, rossz mondatban hörög,
s elárul már rothadó emberit.
(Elhal a növény is, ha túlöntözik.)
De! szelekcióm öncélú szükség:
e kajla földön oly híg az érték,
mint kialudt láng fölött az omlett.
Csak félig fordítani hátat: hőstett.




 


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Ozsváth Zsuzsa


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.