Vers, próza / Gyászhangok darbukára

Zalán Tibor
Gyászhangok darbukára

1.

Ami volt nincs
ami nincs a van
Nem történt bűn
Csak
jövőnk hontalan

*

Ujjbegyen könny
csepp Remegve vár
Ha lecsordul
a
Napnak vége már

*

Lehet hosszú
a jelen – de nem
Létünk zárvány
szét
foszló semmiben

*

Ha nincs jövő
a most elpereg
Ha mégis van
úgy
halált oszt a rend

*

Még vihar se
El kéne menned
mégis maradsz
Rossz
ereszdmeg-húzdmeg

*

Valaki más
beáll a sorba
Metsző hiány
és
langy nosztalgia

*

Mégis esik
– teljes olvasat
Illatod itt
volt
Földi bűz marad

*

A telefon
gubbasztó madár
Hallgatása
a
semmibe leszáll

2.

Pedig minden
olyan egyszerű
volna Tudjuk
Csak
hogy borzalmas is

*

Dermedt ujjak
feszülő bőrön
Szólítaná
de
a gyászdob hallgat

*

Egyedül a
halál dönthet jól
Azon innen
csak
meztelen rángás

*

Még szájában
tartja a régi
szavakat Hogy
volt
Mindegy ha nem lesz

*

Van aki sír
És káromkodik
rá a másik
Így
lesz menthetetlen

*

Egybecsúszott
az összes közös
idő Massza
mely
fuldoklót rángat

*

A halálnál
csak a haldoklás
rosszabb Vergődsz
míg
kitart a zsinór

*

– Hogyan élhetsz
gyűlölködésben
– Hogyan élhetsz
még
kiszakadt szívvel

3

Fordul a szél
Szemembe fújja
emlékeim
Hagyj
Vak leszek újra

*

Deszkalapok
között sír az éj
Bornírt helyzet
Már
nem élsz Még beszélsz

*

Mindent látott
Zárt szemhéjába
zárva lüktet
a
múlt gyávasága

*

Megkínáltam
magam Elég volt
halált falni
Fönt
férges hús a hold

*

Zavarban vagy
Bár nincsen miért
élni kéne
még
Nyúlsz a semmiért

*

Élet-foszlányt
tördel kint a szél
Majd szétszórja
ha
horizontig ér

*

Elmondaná
de nincs rá szava
Kettéhasadt
ágy
Dermedt vacsora

*

És volt a majd
csak a nincs a van
Botrány az így
Bűn
élek még – magam


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Zalán Tibor


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.