Vers, próza / Hátha

Oláh András
Hátha[2016. május]



lassan szokom meg az új teret
a félig kiürített lakásban csellengő bútorokat
a becsapódást túléltem
de a reflexek megkoptak mint a bizalom
s nem értettem hogy juthatott
eszedbe asztalt bontani örökre…
már nem tudom hol kezdődött és kivel
véletlenül maradt-e nyitva a szíved
vagy csak eltévedtél
már nem várlak haza
tudom hogy kiégettél az emlékeidből
ahogy tudnom kellett volna – érezni
legalább – hogy száműzött félelmeim
mikor ereszkedtek térdre…
a falióra lélegzetét hallgatom
beléd zsugorodom mintha csak belőled
lennék semmi másból s várom hogy valaki
kinyissa az emlékek rám kattanó lakatját








Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Oláh András


A szerzőtől még

   Idegen szerep
   A nagyapák csöndje
   Érmindszenti jegyzet
   Fedezék nélkül


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.