Vers, próza / Haikuk az Égei-tengerről

Markó Béla
Haikuk az Égei-tengerről

[2012. december]


1.
túl nagy kezével
nem tud felcsippenteni
Isten egy kagylót

2.
elmegy a hullám
alkatrészek a parton
meghalni ennyi?

3.
üres kagylóhéj
csontvázat gyűjt egy kislány
angyal vigyáz ránk

4.
van időm mégis
csupán a jéghegy csúcsa
amennyit élek

5.
mikor halok meg?
végtelen vízben úszom
víz alatt szikla

6.
végül kibukni
valami száraz fényre
ez a mennyország?

7.
apróra tépett
papír száll a víz fölött
fehér sirályok

8.
hallgat a tenger
ha tenyerembe veszem
áttetsző Isten

9.
zúg egyfolytában
s mégsem folyik sehova
nincsen iránya

10.
partra vetettük
a tengeri sünt de csak
egy marék tüske

11.
úgy árad szét majd
bennem a teremtő mint
víz a tüdőben

12.
a nap kibújt már
de árnyékot vetek rád
s tovább dideregsz

13.
háztetőn sirály
nem tudom elképzelni
hogy milyen érzés

14.
saját árnyékán
heverészik a tenger
irdatlan fényben

15.
köveket csiszol
akkor lesznek csak készen
ha már nem lesznek


16.
borzongó testét
simogatja a napfény
csend van a mélyben

17.
homokra írtam
hiába törli a víz
ami már megvolt


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Markó Béla


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.