Vers, próza / Haikuk

Markó Béla
Haikuk

[Látó, 2012. január]



A VILÁG TEREMTÉSE

széthullok lassan
tücskökre verebekre
hogy szedem össze?


KÖNYÖRGÉS A MAGNÓLIÁHOZ

jaj te bimbócska
milyen kemény így együtt
sok puha szirmod


KORANYÁR

elolvadt rég a
cseresznyeszirom már csak
nagy piros cseppek


NYUGALOM

csukott markomban
pillangó hallgat: most már
nem az ő dolga


BOLDOG SZISZÜPHOSZ

lépked lefelé
ez az ő ideje s nem
az isteneké

SZENVEDÉS

levetett szoknyád
mint fakír szeges ágyon
hever a fűben


NAPFÉNY AZ ÉGEI-TENGEREN

bárhol érinti
rögtön elmosolyodik
régi szerelem


SZORONGÁS

belép az ajtón
nem tölti ki mosollyal
jött-e még más is?


KUKORICALEVÉL

angyalok vérző
ujjbegye kukorica-
levélen harmat


NAPNYUGTA

megnő az árnyék
öregember-szaga van
az őszi kertnek


KATÁNGOK

pupilla nélkül
néznek halványkék szemek
közeleg a tél


RIGÓFÜTTY

elszáradt ágon
egy rigó fütyörészik
de már nem tetszik


TANULSÁG

megcsípi a fagy
s édes lesz a kökény is
nincs mire várni


MÉRCE

mint ajtófélfán
úgy méri a kereszten
fiát az Isten


ELSŐ HÓ

hó lett az éjjel
fekete lányok combján
csipkés szoknyácska


PAZARLÁS

ahány hópelyhet
elrontanak odafent
mind ledobálják


MAGYARÁZAT

hiszen nem élni
csupán túlélni adott
esélyt az Isten


HALANDÓK

ahogy nevetnek
szájukból kifehérlik
a kemény csontváz


ÉLETÚT

havas a csúcs már
indulok visszafelé
hátha lent nincs tél


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Markó Béla


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.