Vers, próza / Haikuk

Markó Béla
Haikuk[2013. december]



ZAVAR

nyári levél hull
furcsa szavú poéta
mint Nostradamus


SZÜRKÜLET

öreg fellegek
árnyékot vetnek arra
amit olvasnak


SZÖVEG

mintha folytatás
lenne a fán a gyümölcs
de csak lábjegyzet


ROMANTIKA

holdfényes este
életünk romjai közt
sétálunk ketten


PAMFLET

kígyó szájában
lelkendezik a béka:
belül kerültem


MINDEN

egy lány szvetterben
átfúj a szél a kerten
érik a szilva




hány hópehely kell?
fejben számol csak Isten
és ráhibázik


LÁTVÁNY

távoli sziklák
vagy inkább szürke felhők
de hiszen mindegy


KERT

üres drótvázak
hogy lesz majd tavasz ebből
kell ide Isten

KÖD

fölszáll a lélek
s már teljes szépségében
látható a test


ITTHON

hepehupás táj
Isten a szőnyeg alá
söpört itt mindent


HOSSZÚ ESŐ

az esőfelhő
csak fekszik saját testén
mint szeges ágyon


HAZATÉRÉS

amikor megjössz
arcodon még hópelyhek
kinek a könnye?


HALLGATÁS

lábamnál kutya
szeretettel tekint rám
nem értjük egymást

GYÜMÖLCS

hova jutottam?
irodaház udvarán
szilvafa kéklik


EGYEZSÉG


egymást öleljük
van-e árnyék mögöttem
te vigyázol rám


BEFEJEZÉS

aztán leoltják
bent a villanyt hogy végre
láthasd mi van kint


A MŰVÉSZET ÉRTELME

álmodtam rólad
mint aki nem is volt itt
s használták közben


A HALÁLRÓL

oda zuhanok
ahol a tücskök vígan
élik világuk

ÖRÖKSÉG

mindent rám hagytak
de engem kire hagytak
magamra hagytak?


ÉRKEZÉS

barackfán varjú
sehogy sem illik oda
és mégis ott ül






Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Markó Béla


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.