Vers, próza / Hallom amint a Semmi a Semmi vackára szólít (I Hear Nothing Calling Me to Nothing’s Lair)

Ira Cohen
Hallom amint a Semmi a Semmi vackára szólít (I Hear Nothing Calling Me to Nothing’s Lair)


Hallom amint a Semmi a Semmi vackára szólít
Feszített gyűrűk belső oszlopsora
A sor végére hívja vágyakozó sejtem
Egy hegedű lassan egyedül játszani kezd
Magányos áldás a füves trónon
Miközben elefántcsont-kulcsok ösztökélik az éneket
Csillogó ékkövek a dervis-ösvényen
Csillapítják a legsötétebb éjszaka bánatát
Grimaszolnak a bosszú ördögi gyűrűzései
Hallom amint a Semmi a Semmi vackára szólít
Szavannák és Hozsannák gúnyolják a menetelő tömeget
Amint sietősen mozdulnak tovább
Feszített gyűrűk belső oszlopsora
A sor végére hívja vágyakozó sejtem
Ahogy vakmerően egyre hencegünk
A kérkedő mérték hang és gondolat között
Bekeretezve lángol szerelmem viszontválasza
Utánozza a zene kereste nevetést
A levelét könnyedén viselő hársfa
Eltéved a csalódott szerelem törődésében
Feketén fehéren emeli ágait
Hallom amint a Semmi a Semmi vackára szólít


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Ira Cohen




Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.