Dokumentum / Honnan a Ferenczy és Paál?

Murádin Jenő
Honnan a Ferenczy és Paál?

[Látó, 2009. november]

Munkácsy Mihály és Vaszary János gyűjteményes kiállításai után újabb nagyszabású rendezvényre készül a budapesti Magyar Nemzeti Galéria. A festő Ferenczy Károlynak (1862–1917) minden eddiginél átfogóbb emlékkiállítását szervezik, mely közgyűjtemények és magángyűjtemények műveire egyaránt alapoz.
„A legnagyobb nagybányaiként", a művésztelep egyik alapítójaként számon tartott alkotó csupán néhány képet hagyott hátra az erdélyi részeken. Ezek között azonban korszakos fontosságú, élvonalbeli művek vannak. Közéjük tartozik a Levétel a keresztről (1903) című nagylélegzetű kompozíciós mű és a nevezetes Szinyei Merse Pál-portré (1910). Mindkettő a Marosvásárhelyi Képtár tulajdona, melyeket Paál László két művével együtt Bernády György polgármester, a Kultúrpalota építtetője vásárolt meg.
A képtárszervezés szorosan összefügg „a szecesszió ékszerdobozának" nevezett Kultúrpalota történetével. A magyar állami letét, a képek átirányítása Marosvásárhelyre és Bernády vásárlásai ennek fölidézésével válik érthetővé és világossá.
Marosvásárhely legendás polgármesterének gondja volt arra, hogy az 1911–13 között fölépült pompás közintézményben hangversenyterem, közkönyvtár, zeneiskola és képtár is helyet kapjon. Utóbbi tervhez még Wlassics Gyula „kulturális decentralizációt" hirdető programjából nyertek támogatást.
A magyar állam a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből 68 képet utalt át ideiglenes letétként Marosvásárhely számára. A letét összeállításában, a művek kiválasztásában a múzeum vezetősége részéről Kammerer Ernő és Térey Gábor működött közre. Segítségül pedig már kezdettől bevonták Rózsaffy Dezső múzeumőrt és festőművészt, aki majd Marosvásárhelyen a rendezés munkáját is irányította. Ez a gyűjtemény és a város további vásárlásai képezték az alapját az 1913. október 1-én megnyílt és hat termet elfoglaló képtárnak.
Bernády már az állami letét megérkezése előtt eszközölt vásárlásokat. Képek és szobrok kerültek a berendezés előtt álló palota birtokába. Tizenöt műalkotást vettek a város pénzéből, s ahogyan Szücs György művészettörténész írja, „jól sáfárkodtak a rendelkezésükre álló pénzekkel".
A megszerzett képek egy részének eredetéről és éppen a legfontosabbakéról levéltári források állnak rendelkezésünkre. Az itt következőkben a proveniencia-kutatásnak ezeket az eddig közöletlen adatait tesszük közzé, a vásárlások még kikövetkeztethető háttérmagyarázataival.
A marosvásárhelyi állami levéltárban található iratok (melyek hozzáférhetőségét Pál Antal-Sándor tette számomra lehetővé) az 1912-es évre vonatkoznak, a képtárszervezés alapozó idejére. Ezek között elsődleges információkkal szolgál Bernády Györgynek a városi tanácshoz intézett, levélszerűen megfogalmazott beszámolója, illetve előterjesztése:1


2.

Tekintetes Városi Tanács!

Legutóbbi budapesti hivatalos utam alkalmával a v. [városi] képtár ügyében felkerestem Kammerer Ernő országgyűlési képviselő, min. tanácsos urat, a Szépművészeti Múzeum igazgatóját, aki kérésem folytán szíves volt az itteni ideiglenes képtár ügyében dr. Rózsaffy urat a helyi viszonyok tanulmányozása céljából leküldeni.
A Szépművészeti Múzeumban való látogatásom alkalmával Diner-Dénes József úr Székely Aladár országgyűlési képviselő úrra való hivatkozással arra kért föl, hogy a Jánossy-féle hagyatékban levő képeket tekintsem meg, s azok közül válaszszak ki egyet-kettőt a marosvásárhelyi képtár számára.
F. hó 24-én megtekintettem a képeket, s egypárat kiválasztva tanácsért fordultam Lázár Béla úrhoz, az Ernst Múzeum igazgatójához és Koronghy Lippich Elek min. tanácsos úrhoz. Előbbivel egy, az állam tulajdonát képező Szinyei-képnek a v. képtár részére való megszerzése céljából is folytattam tárgyalásokat.
Ezen tárgyalások rendén Lázár Béla úr, aki Paál László magyar festőművésznek egyik legalaposabb ismerője, Paál Lászlónak „Hajnal" című festményét és Ferenczy Károly „Szinyei Merse Pál" arcképét ajánlotta összesen 12 000 korona árban való megvételre. Ezen képekről is Koronghy Lippich Elek min. tanácsos úrtól informátiókat szerezvén be, 8000 koronát ajánlottam fel a két képért. Ma vettem Lázár Béla úr mellékelt levelét, amelyben arról értesít, hogy sikerült a Paál László-féle kép árát 6000 koronára leszállíttatnia, s így a két kép a megajánlott 8000 koronáért rendelkezésre áll.
A kapott informátiók alapján tisztelettel javaslom, hogy a két képet a v. képtár részére a jelzett 8000 korona vételárban megvásárolni méltóztassék.
A képek ára a Közművelődési ház berendezése céljaira általam gyűjtött öszszeg terhére lenne kifizetendő.
Megkívánom említeni még azt, hogy Diner-Dénes József úrral egy Ferenczy, egy Paál és egy Réthy [Réti] féle kép fölött alkuban vagyok. Ezen képekért Diner-


Dénes József úr 15 800 koronát kért, én ezzel szemben 11 000 koronát ajánlottam meg érettük.
A tárgyalásaim eredményéről annak idején jelentést teendek.

Maros-Vásárhely 1912 évi október hó 28-án

Bernády György
(autográf aláírás)
Cs: 1 drb. (pecsét) polgármester


3.

Az előterjesztésből jól követhetően kiderül, milyen kapcsolatok és ismeretségek révén jutott el a vásárlásra számba jöhető képekhez a Budapesten tájékozódó polgármester. Vegyük tehát sorra a történet szereplőit.
Diner-Dénes József (1857–1937) publicista, művészeti író (1919 után Párizsban élő politikai emigráns) közelről és behatóan ismerte a kor művészeti életét. Különösen a nagybányaiak mozgalmához állt közel. Egyike volt azoknak, akik – mint Rózsa Miklós írta – „ministráltak neki", azaz a kezdetektől törekvéseik mellé állottak.2 Diner-Dénes ösztönözte Bernádyt, hogy elsődlegesen nagybányai képeket vásároljon, annál is inkább, mert a magyar művészetet megújító mozgalom értékei az állami letétben alig-alig voltak képviselve.
Lázár Béla (1869–1950) művészeti író, az Ernst Múzeum igazgatója a Paál László- és Szinyei-képek adás-vételében működött közre. Mint Paál László monográfusa3 olyan mű megvételében közvetített, igaz, már akkori viszonyok között is igen nagy pénzért, mely festmény egyike a képtár büszkeségeinek.
Bernády óvatosságát mutatja, hogy vásárlási szándékaihoz kikérte Koronghy Lippich Elek (1862–1924) véleményét is. A mindenható miniszteri tanácsos, a kor egyik meghatározó kultúrpolitikusa ebben a kérdésben is tájékozott volt.
Az előterjesztés forrásértékű szövege elvezet minket a Jánossy-féle gyűjteményhez. Ez az a kollekció, melynek keletkezéséről és sorsáról külön is szólni kell.
Dr. Jánossy Béla (?–1912) ügyvéd és műgyűjtő, hivatása és a képek iránti szenvedélye révén egyaránt kapcsolatban állott kora művésztársadalmával, mindenekelőtt a nagybányaiakkal. Maga is nagybányai származású volt, Réti István felett két évvel végzett a minoriták gimnáziumában. Réti volt az, aki fokozatosan rávezette a művészet szeretetére. Miután Budapesten jól menő ügyvéd lett, s a nagybányaiak ügyes-bajos dolgait előzékenyen fölvállalta, egy idő után elkezdett képeket vásárolni. A századelőtől egyre szenvedélyesebben merült el a gyűjteménye gyarapításában. 1905-ben éppen Lázár Béla lelkes írása mutatta be, mi mindent vett meg – olykor bankkölcsönökkel – a korszak festőitől.4 A gyűjtőről alkotott, végkifejletében tragikus képet, egészítette ki később Réti visszaemlékezése.5
Jánossy a nagybányaiaktól fő művek birtokába került. Andrássy utca 61. szám alatti ötszobás lakásában lehetett megcsodálni Ferenczy Károly Márciusi estjét, a Levétel a keresztről című nagy vásznát, a Testvérek kétalakos változatát, Thorma Jánosnak a Kocsisok között című képét, Hollósy Simonnak a Rákóczi induló legismertebb fragmentumát, Réti, Grünwald és Csók több művét. Muzeális értékű, számon tartott alkotásokat szerzett meg Munkácsytól, Szinyei Merse Páltól, Mednyánszkytól, Rippl-Rónaitól, Fényes Adolftól, Kernstoktól. „Végül pedig mindenek koronájaként három Paál Lászlót, két finom színvázlatot és egy hatalmas alkotást találunk itt – írta fentebb említett bemutatásában Lázár Béla. – Ez utóbbi a Forbes-gyűjtemény6 ékköve volt, a naplementét ábrázolja, amint a falu nagy utcájába beletekintve a nap az utcasor végén haldoklik." Ez a festmény éppúgy, mint a Levétel a keresztről (és talán egy-két más mű is) a Marosvásárhelyi Képtár kimagasló értéke.


4.

Jánossy dr. egy szerencsétlen vállalkozás nyomán anyagilag tönkrement. Nagy értékűnek gondolt egyházi képgyűjteményt próbált Párizsban értékesíteni, de a költségek csődbe vitték. 1912. június 19-én öngyilkosságba menekült.
Bernády pár hónappal később, az év őszén tekintette meg a gyűjteményt, és válogatott belőle még annak feloszlása, szétszóródása előtt. A három gyermekével egyedül maradt özvegy a hitelezőktől szorongatva rákényszerült az eladásra. A gyűjtemény egy része így Marosvásárhelyre, illetve a budapesti Szépművészeti Múzeumba került, maradékát a Rózsa Miklós alapította Művészház árvereztette el 1913-ban.
A levéltári iratcsomóhoz csatolt többi dokumentum Lázár Béla és Bernády György, illetve a marosvásárhelyi városi tanács levélváltásait tartalmazza, valamint a kifizetéseket rendezi és nyugtázza. Ezek két műre vonatkoznak, Ferenczy nevezetes Szinyei-portréjára és a jóval nagyobb összegért megvásárolt egyik Paál László-tájképre. Utóbbit eleinte Hajnal, majd a katalógusokban ma is használatos Erdő mélyén címmel említik. Az adás-vétel az Ernst Múzeumon keresztül történt, Lázár Béla közvetítésével. A Jánossy-gyűjteményről itt már nem esik szó. Az eladó az igazi tulajdonost, mint az üzleti életben, egyben a műkereskedésben oly gyakran történni szokott, az anonimátus homályában tartotta. Ami biztosra vehető: a Levétel a keresztről és Paál László Falu szélén című képe, a Jánossy-hagyatékból származik, és annak eladását Diner-Dénes József közvetítette.

Lázár Béla levele Bernády Györgyhöz:

Méltóságos Uram

Minthogy Méltóságodról barátaim – ma többek közt Falus Elek7 is – oly nagy elragadtatással beszéltek, mindent elkövettem, hogy Méltóságodnak örömet szerezzek, és sürgönyöztem Paál francia tulajdonosának: adná a képet 6000 = hatezer koronáért, mert így a mű múzeumba kerülhet.
Legnagyobb örömmel jelentem, hogy a tulajdonos ebbe beleegyezett, és így a kép Méltóságod rendelkezésére áll.
Ferenczy Károly Szinyei arcképével együtt, várom Méltóságod szíves rendelkezését.
Nagyon örvendek, hogy mindjárt az első alkalommal sikerült a reláció megcsinálása, és engedje remélnem, hogy ezt ezentúl is fenntarthatjuk.
Méltóságod őszinte tisztelője

Dr. Lázár Béla
(autográf aláírás)


5.

A marosvásárhelyi városi tanács átirata Lázár Bélához:

Nagyságos Lázár Béla igazgató úrnak
Budapest
Ernst Múzeum

Értesítjük, hogy dr. Bernády György udvari tanácsos, polgármesternek tanácsunkhoz tett előterjesztése folytán általa kiválasztott Paál Lászlónak „Hajnal" című festményét és Ferenczy Károly a Szinyei Merse Pál arcképét, melyek megszerzése körül Nagyságod szíves volt közbenjárni 8000 K., azaz nyolcezer korona vételárban a marosvásárhelyi kultúrházban elhelyezendő v. [városi] képtár részére megvásároljuk.
A képek árainak utalványozása iránt azok megérkezése után fogunk intézkedni.
Fogadja a nagyságos igazgató úr szíves közbenjárásáért köszönetünket.

Mv. [Marosvásárhely] 1912. X/31.
Kézbesítés végett Polgármester úr átvette.

Lázár Béla levele Bernády Györgyhöz:

Méltóságos Uram

Van szerencsénk tisztelettel tudatni, hogy a mai napon a városi képtár számára megvásárolt Paál- és Ferenczy Károly-féle festményeket útnak indítottuk. Fogadja Méltóságod szíves jóindulatáért újból hálás köszönetünket.
Maradunk igaz tisztelői.

Budapest 1912. nov. 4. Dr. Lázár Béla
(autográf aláírás)

Lázár Béla levele Bernády Györgyhöz:

Méltóságos Uram

Van szerencsém tisztelettel tudatni, hogy a mai napon megkaptuk a 8 ezer koronát, melyet a mellékelt nyugtákkal igazolunk.
Engedje meg Méltóságod, hogy szíves jóindulatát megköszönjem, és továbbra is kérjem.
Méltóságod őszinte tisztelője
Dr. Lázár Béla
(autográf aláírás)

6.

A levél iktatószáma: 12037/ 1912. csatolva az Ernst Múzeum fejlécével kiállított 193. és 194. számú nyugta 1912. december 17-i keltezéssel.


JEGYZETEK
1 Románia Országos Levéltára, Maros megyei Igazgatóság. Marosvásárhely városi levéltár, az 12037/1912. iratsorozat.
2 Rózsa Miklós: A nagybányai jubileum. KUT, 1926. október 1. I. évf. 4. 16.
3 Lázár Béla: Paál László. Budapest, é. n. (1903).
4 Lázár Béla: Magán képgyűjteményekről – Jánossy Béla dr. gyűjteménye. Nagybánya, 1905. november 2. III. évf. 44. 1–3.
5 Réti István: A nagybányai művésztelep. Budapest, 1994, 160.
6 S. J. Forbes londoni képgyűjtő, több Paál-festmény tulajdonosa volt. Lázár a Paál-monográfia kapcsán személyesen is ismerte.
7 Falus Elek (1884–1950) festő, díszlettervező, illusztrátor. Az Ernst Múzeummal közeli munkakapcsolatban állott.


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Murádin Jenő


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.