Vers, próza / Idegen

Cseh Katalin
Idegen[2021. november]


A verandaasztalnál ül, könyvet lapozgat:
középkorú férfi, világító fehér hajjal
és fehér szakállal, élénkkék szemekkel.
Nem ismerem, soha nem láttam,
mit keres itt a verandámon?
Hogy került ide? A kapu zárva.
Nem merem megszólítani,
nem merek közeledni hozzá,
nem ismerem a szándékát,
lopva figyelem, hogy mit csinál.
Még mindig a könyvet lapozgatja
lassan, ráérősen, közben sóhajt egyet-egyet.
Istenem, ki ez az ember, mit akar tőlem?
Talán hajléktalan, talán idetévedt,
talán a korosodó herceg, valamikori
eleganciája lényén még átdereng,
de fehér lova már kipusztult alóla.
Most megmozdul, máris talpon van
– bár lomhábbnak hittem –,
körülnéz, majd elindul, le a lépcsőkön a kijárat felé,
valamit dúdol, valami ismerős dallamot,
aztán háta mögött becsapódik a kapu…

Itt járt vagy nem járt itt, nem tudom,
hold zihál a kopott pamlagon…




Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Cseh Katalin


A szerzőtől még

   Művirág
   Távolodó


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.