Vers, próza / Jól van így

Halmai Tamás
Jól van így[2021. november]



Egész tájat egy fekete láz meggyűrt,
mi külön tudjuk, a remete együtt,
a decembert a nyár alá temetjük.

Hová hal meg, aki kiér a síkra?
Sírás a szájat széjjelebb hasítja;
a hold arcán is világol a stigma.

Könnyekben fürdik miért a tekintet?
Nem azért, hogy tisztán lássuk a kincset,
de lássuk a tisztát, és ne csak színleg.

A tengervízből halakat farag ki,
a levegőből madarat forogni
s lélekből testet. Mégse tudjuk, hogy ki.

Légy szerelmes a barátságba, súgja,
Jól van így, leheli, akár a szútra,

és nemcsak testetlen, hanem sarutlan.









Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Halmai Tamás


A szerzőtől még

   Holtak hangján
   Fényekből erdőt
   Kék napsütésben
   Talizmán


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.