Vers, próza / Kérlek

Tamás-Balha Etelka
Kérlek

[2022. május] 

 


 

 

Éjfél van. Minden világít.

 

Egyre közelebb jönnek a kocsik.

Mint vak állatok másznak rá a ház árnyékára.

Nem beszélünk senkivel, a gyantát begyűjtjük a fákról,

és kiterítjük a lécek közé.

Megkímélnélek, de kérlek, bármit mondok, ne fordíts hátat.

Ha becsukod a szemed, egyre nagyobb karéjt égetnek ki 

a mellemből.

 

A zsírpapíron vonalakat mutogat a küldött,

ropog a keze között, mint a hó villanyoltáskor.

 

 


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Tamás-Balha Etelka


A szerzőtől még

   Itt
   Nem


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.