Vers, próza / Külön-külön

Markó Béla
Külön-külön[2015. július]



Megint csontvázzá lesznek a melegben,
elmocskolódik lent a rózsaszín
hálóing, végigfutnak csontjain
a fényes esőcseppek, meg-megrebben

a magnólia, túlfelől pedig
kékesfehér pizsamáját a fűbe
ledobja, átizzadva, összegyűrve,
az orgonabokor is, vetkezik,

s találkozik a kétféle anyag,
elkeverednek, együtt romlanak-
rothadnak el, végre egymáshoz bújva,

hogy majd ismét külön-külön virág
nőjön belőlük, mert magnóliát
vagy orgonát képzelhetnek csak újra.





Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Markó Béla


A szerzőtől még

   Ujjlenyomat
   Összekeveri


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.