Vers, próza / Kerti fény

Markó Béla
Kerti fény[2015. április]



Camille Pissarro: Szolgálólány, 1867,
olaj, vászon, 93,6 x 73,7 cm, The Chrysler
Museum of Art, Norfolk, Virginia


Sokféle zöldben áll egy pillanatnyi
fehér, s a fényt magától eltaszítja,
míg a gyéren szőtt csendet felhasítja
a koccanó kanál, de kiszakadni

nem bír egészen, megbillen a tálca,
s már-már kiömlik az üres pohárból
a felgyűlt vágy, ha ide-oda táncol
vagy reszket csak a kéz, mert arra várna,

hogy mint a festék, majd egymásba olvad
mind, aki él, és legfeljebb a holtak
hullnak le később egyenként a szélben

erről az élő, formátlan, hatalmas
testről, s te hátha végül így maradhatsz
még félúton a fennvaló kezében.






Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Markó Béla


A szerzőtől még

   Még nem az öröklét
   Így tökéletes
   Szabadulás


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.