Vers, próza / Keserűfű

Tomaji Attila
Keserűfű

[2022. április]



 
Jártál már piramisban? A hattyú nyaka is
csak egy kérdés, amire aligha adhat valaki
választ, de ez egyszerűbb: piramisban jártál
már? Én soha, pedig vágyom oda. Viszont
lebegtem hosszan a vízen, hallgattam, ami
a tengerek mélyén remeg, (ugyanaz rezeg
a lombok közt), feküdtem szűk kamrában,
üvegszobában, néztem a földbe, a bepólyált
éjszakába, s valami zümmögött a fekete lomb
között. Néma báb, (álmatlan, csak álma van),
tágra nyílt szemmel bámultam keserűfűvel
teletömött párnán. Velem hal, amit ámultan
néztem, az is, ami lehetett volna, de sose lett,
eltörlődnek kérdéseim is, már alig emlékszem
rájuk. Az árnyék se emlékszik a fényre, bor
se a tűzre, este a nap is lehajtja fejét a fűre,
nem kérdés, minden megvan, s mert védtelen,
óvatosan felfalja a lüktető, eleven végtelen.



 


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Tomaji Attila


A szerzőtől még

   SMS
   Hideg ösvény


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.