Vers, próza / Lábnyom

Borsodi L. László
Lábnyom

[2022. március]



(Zsoltárparafrázis 68., 77.)
 
Téged dicsérnek patakok, folyók, tengerek,
bálnák, cápák, halak, medúzák, elsüllyedt hajók.
Téged dicsér az ég, égen a felhők és a madarak,
űrhajók, műholdak, repülők, drónok és drótok.
Téged dicsér a föld, földben a vakond, a kukac, a kő,
a fű, a virág, a búza, mely belőle kinő, majd ledől.
Téged dicsérnek házak, kutyapajták, tornyok, paloták,
pironkodó örömtanyák, szent hűségükben a templomok.
Téged dicsér öregotthonokban senyvedő sok öreg,
kórházban tőled vár segítséget, ki nehezen vesz levegőt.
Téged dicsér az út, mely elhagyott falvak felé visz,
hol megroggyant porták vak ablakain a némaság kinéz.
Téged, végül téged dicsérnek évszázados temetők,
fejtől kikorhadt keresztek, s a holtak a föld alatt.
Utad mély tengeren vitt át, tátogják néma partok.
Ösvényeid nagy vizeken, susogják széltől szelíd fák.
S mi lábadnak nyomát keressük azóta szüntelen.
 
 
 
 


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Borsodi L. László


A szerzőtől még

   Szívverés
   Olyan messze


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.