Vers, próza / Mély tőzeg

Krusovszky Dénes
Mély tőzeg

[Látó, 2011. október]




Bármit is nevezel mezőnek, én nem
mehetek be veled a közepébe.
Nincs rá idő, annyi mindenről kéne
még hallgatni, de folyton megered a
nyelvem, és amit hátrahagy, könyörgöm.
Nem mintha a tavaszi munkák közben
például több hasznomat vennék, pedig
emlékszem még minden mozdulatra, de
sivár lett a kezem, mint a porcelán.
Egyébként milyen nagyszerű lehetne
egy tanulság nélküli élet. Arra
riadni fel mégis, hogy egy mély tőzeg-
mezőn állok, és bárhogy kapálózom
is, lehúz az arcod, mint egy vasgolyó.







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Krusovszky Dénes


A szerzőtől még

   Emlékeztető
   Egyszerűen bomlik
   Ornamens


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.