Vers, próza / Mámor

[Látó, 2006. január]

Az ünnep mámora
csillogás felszín lárma
a pompa cellájába zárva
kamrakulcs-csont a zsebben
– hangozhatna ez szebben? –
minden csillár fölragyog
féltékenyek a csillagok
szédülök ellengek
önmagam fölött lebegek
leszállni képtelen vagyok
csak elszállni
de hol a határ?
hol lehet megállni?
(csak egy pillanatra)
ha tudod a választ
szólj nekem
átutazóban a lelkemen